Trendforduló

Igen, azt hiszem, lassan vége van a nyárnak. Ahogy az már lenni szokott, augusztus huszadika után megtörik gyilkos lendülete. 

Igaz, idén ez nem jelentett hűvösebb napokat, és nem hozott borongós esős időt sem. Csak annyit: a nappalok már alig mennek 30 fok fölé, a hajnalok üdítően hűvösek, és előfordult már egy-egy rövid zápor is.

De ez a végletekig kiszáradt erdőnek már édeskevés.

Aszály idején

Az unokatalálkozó után jártam még fent néhányszor.

A forróság és az aszály hónapok óta nem enged gyilkos szorításából. Nap mint nap közel negyven fokos a hőség, de már nem ez fáj legjobban. 

Az eső...! -  Az eső, ami nincs. Telnek a hetek, a hónapok egymás után, és nincs, nincs. Május óta egy csepp sem. 

Jártam lenn a Dunaparton is. A nagy folyó messzire elhúzódott egykori partjától - medrének kavicságya most néhány tikkadt nővény sivatagi otthona...

Nyár derekán

Gyilkos kánikulai időszak következett ránk nyár közepén.

Heteken át közel negyven fokos volt a hőség.  Eső nincs - az ég nap nap után reménytelenül tiszta, s a nap akadálytalanul perzselhetett mindent, amit ért, eltüntetve az utolsó csepp kis nedvességet is. 

A média, a közösségi oldalak az aszály rémhíreivel voltak tele. Vízhiány, pusztuló erdők, kiszáradó folyók, tavak képei mindenhol. Az embereknek egyszeriben nagyon fontos lett a víz - a víz-megtartás, a talaj  hűs élete, az erdők árnyéka, és minden, ami zöld, ami élő (hogy novemberben is így látják-e még, azt majd meglátjuk... ) 

A kánikula vendégei

Tombol a nyár
Az aszályos forróság most már nem csak a kertet viseli meg: bizony láthatóan pusztul az erdő is. Nincs mély árnyéka a fáknak, nem rejti tömött lombfal az erdő alját. A fák, cserjék megadták magukat a perzselő napnak, leveleik ernyedten lógnak, és alig-alig adnak árnyékot. A lombok fölé pedig itt-ott kiszáradt, holt faóriások kopasz ágai merednek...

Koranyár

Végérvényesen elmúlt  az idei tavasz. 

A virágok elnyíltak, az erdő lombja sötéten árnyas lett és száraz, pókhálós csendjében alig mozdul valami.

Az elhanyagolt öreg kertben pedig inas, szívós gyomok között csak néhány szerény harangvirág dacol a forrósággal és szárazsággal.

Új tavasz

Újra tavasz van - és én négy hónapja nem jártam erre.
Négy hónap! Te jó ég... Mi vár engem odafenn ennyi idő után? Ráadásul egy ilyen hosszú, szokatlanul hideg, havas tél után?

Március elején aztán megmakacsoltam magam: Megyek! Ha csak egy napra is, még ha soron kívüli szabadsággal is, de megyek, mert odakint langyos tavaszi napsütés ébresztgeti világot, és ezt Verőcén látni kell! Nem is beszélve az ébredező darazsakról, akik egy-kettőre birtokba veszik az elhagyott faházat, ha nem vagyok időben résen.

Mentem hát. Kicsit félve ugyan, mert ennyi idő után többnyire sokkoló, amit az ember ott talál....