2017. december 2., szombat

Idén talán utoljára


Nagy fordulópontokon jól esik egy pillanatra megállni, befelé figyelni.

Én most egy ilyen  ponthoz érkeztem


2017. október 26., csütörtök

Itt van az ősz . . .


Itt bizony... már nem csak a hajnalok hűvösek.
Párás, ködös ősz volt szombaton már nap közben is.

Igen, fent jártunk szombaton - végre annyi időre, hogy érdemes volt kinyitni a házat, befűteni, átöltözni... 

Ebben az esztendőben ez nem sokszor fordult elő.
Másról szólt az élet... 
Búcsúztunk... családtagoktól, és velük az életünk egy részétől is. 
És, bár nagyon nehéz, talán nem is lehet tovább lépni, mégis muszáj volt előre nézni, lépni azonnal, gondolkozni, hogyan tovább, hiszen az itt maradottaknak szükségük van ránk.

Alig-alig jártunk itt.
Ha jöttünk is, csak kiraktunk az autóból ezt-azt, és mentünk is vissza.
Amit ide szántunk, hozni kellett mindenképp, mert otthon már végképp nem fér el átalakuló életünk..

De maradni, kipakolni, kitakarítani, befűteni, átöltözni...  nem-igen volt érdemes.

2017. augusztus 8., kedd

Új szobával gazdagodtunk

Még épp hogy a falak állnak, épp hogy zárhatók az ajtók-ablakok - mi már birtokba vettük új lakóterünket! 

Olyan a ház most, mint egy vázlatrajz:
Bár rengeteg a feladat az igazi használatbavételhez, de a funkciók már körvonalazódnak, leendő hangulata már itt-ott mutatja magát.  
Van már külön hálószobánk -  hűvös, mint a középkori várak termei. Van külön, tágas nappalink - étkezőasztallal, amit négy oldalról körülülhet a család.


Ha most szállóvendégünk akad, immár külön lakosztályt bocsáthatunk a rendelkezésére :) :) 


2017. június 19., hétfő

Újra zárható!


Oly sok szomorúság után éppen ideje, hogy valami jó hírről is beszámoljunk!

A nemrég még omladozó kőház szétkorhadt nyílászárói helyén immár vadonatúj, gyönyörű borovi fenyő ablakok néznek a kertre, bejáratát pedig sok ponton záró, jól szigetelő, szintén  borovi fenyőből készült ajtó védi, szuper-biztonságos zárral!

2017. június 16., péntek

Szivárvány....

.

Egy pillanatra a szürke felhő benne... - Anyu

Aztán semmi.

Csak a szivárvány. - és halk surrogás… a szökőkút hűsítő permetének alázuhanása.

Ennyi…

2017. május 11., csütörtök

Timi elment...


Danikám, azt mondtad, néhány hét, legfeljebb egy-két hónap... Addig kell csak vigyázzak rá...

...aztán jól itt hagytál bennünket...

Mi pedig vigyáztunk egymásra.
Timi és én.
Négy éven át, kitartó, hűséggel... (ő talán kicsit több hűséggel :) )

2017. március 4., szombat

Idén először... - A Fűszerspirál

Ha hiszitek, ha nem  - lassan végére érünk a télnek!

A városból eltűntek az utolsó hófoltok, enged lassan a fagy, már hajnalonként is 4-5 fok van odakinn, nap közben pedig biztatóan langyos a napsütés.

Már épp ideje volt, hogy - idén  először - szétnézzünk a kis birtokon, megnézzük, félkész kis házunk hogyan vészelte át a telet.

2017. március 2., csütörtök

Felhőbe hanyatlott.. . .


Arany János születésének 200. évfordulóján

"Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,Tetején lobogós hadi kopja."

Ott valahol a hegyek mélyén, tőlünk, a verőcei birtoktól alig karnyújtásnyira rejtőznek egy régi-régi vár romjai. Szégyen ide, szégyen oda... még sosem jártam ott.

2017. január 10., kedd

Kék hegyek vadászai


Gyerekkorunkban faltuk az indiánkönyveket, és filmeket.

Alapmű volt Cooper Nagy Indiánkönyve, a gyarmatosítás korának majd' egy századát átívelő regényciklus.

És a mozifilmek!

Emlékszik még valaki Gojko Mitic filmjeire?
Máig látom a sziklás völgyek útvesztőjét,  érzem az erdők hűvösét, a tágas, füves legelők forró szelét...

A Szabadságot.

2017. január 6., péntek

Boldog új évet mindenkinek!

Kicsit megkésett a jó kívánság, tudom, de hát idén először ad életjelet magáról a Blog - neki még Új Év van :)
Persze a verőcei Újév kicsit más, mint a nagyvárosok pezsgőmámoros, tüzijáték-sziporkázós szilveszteri mámora.
Itt a ház magára hagyva fagyoskodik a váratlanul komolyra fordult télben. A kopasz ágak között zavartalanul nyargalászik a metsző északi szél, hordja a porhavat. A magaslesről méteres jégcsap lóg, a dagonyánál pedig néhány őz keresgél. Bármit, ami ehető...
A hírek szerint egész komoly hó esett arrafelé.
De most még itt ülünk a nagyváros szívében, és életünk ezer frontján próbáljuk tervezni, beindítani a Boldog Új Esztendőt.
Azt a 2017-et, aminek sok egyéb mellett még mindig fontos motívuma lesz Verőce.