Olyan a ház most, mint egy vázlatrajz:
Bár rengeteg a feladat az igazi használatbavételhez, de a funkciók már körvonalazódnak, leendő hangulata már itt-ott mutatja magát.
Van már külön hálószobánk - hűvös, mint a középkori várak termei. Van külön, tágas nappalink - étkezőasztallal, amit négy oldalról körülülhet a család.
Ha most szállóvendégünk akad, immár külön lakosztályt bocsáthatunk a rendelkezésére :) :)
Idén nyári szabadságunk két hetében nem utaztunk el sehová.
Sok fronton megharcolt életünk ezer intézni valót, feladatot tartogatott nekünk erre az időszakra is - olyanokat, amiket a hétköznapok taposómalmában semmiképp sem tudtunk beszorítani.
Verőcére azért mindenképp szerettünk volna pár napot szakítani.
Le kell festenünk az ajtókat-ablakokat, nem pusztulhat ott az időjárás kényére-kedvére.
Szerettem volna a vízellátásunkat is "korszerűsíteni" - kerítettem egy búvárszivattyút, hogy majd azzal fogunk gombnyomásra esővizet nyerni.
És a kert! Egy éve már, hogy nem fordíthattunk rá nagyobb energiákat, terveink-álmaink sem akörül forogtak. És bizony ez meg is látszik rajta! Ahol az építkezés rombolt, ott most is kövek, törmelékek szanaszét... ahol pedig nem, ott ember-magas a szívós, goromba gaz-tenger
Terv, feladat tehát van bőven...
Nem emlékszem, hogy ilyen forróság lett volna valaha is.
40 fok.
A levegő szinte izzik. Szél nincs, a madár sem mozdul.. . Teljes a csend az erdőn.
Hárman érkezünk. Nyílik a zár, kikerül a tetőteraszra a kis asztal, a fonott székek. Kikerülnek a szerszámok, anyagok is a kertbe - végre hozzáfoghatunk!
Szabadságon vagyunk.
A legfontosabb dolgunk: az ajtók-ablakok!
A szin, a festék kiválasztása nem volt egyszerű történet. A végső döntést a Térkultúra bloggerének köszönhetjük, aki megosztotta olvasóival a színkódot, ami annyira tetszett az inspirációs képeken - ennek alapján már nem volt nehéz dolgunk.
Ha valakinek esetleg megtetszik, a s5010-g50y kódot kérje!
Alig vártuk, hogy hozzáfoghassunk, hogy lássuk, hogy hat ez a szín itt, a valós környezetben. Nagyon aprólékos munka ez a festés! Milliónyi réteg, él, ... egyetlen ablakon órákon át kell szöszmötölni. De igazán megérte, az eredménnyel nagyon elégedett vagyok!
Berendeztük az új hálószobánkat is.
Padlózat, mennyezet, vakolás még nincs - mi mégis látni szerettük volna, hogy fog hatni a látszó kő egy hálószoba régi, míves bútorai háttereként. És ha már berendeztük, ki is kell próbálni! Hogy fog működni az élet, ha tényleg lekerül a hálószoba?
Mintha háromszáz évet visszaléptünk volna az időben! Régi várak termeinek hűvöse, csendje... Míg kint tombol a hőség, bent üdítő a pihenés.
Sokat nyert a felső ház is.
Itt ugyan nem történik felújítás, de a szobából kikerülő két ágy tágas teret hagyott a nappalinak: a kis festett szekrénynek és a térbe helyezett étkezőasztalnak, amit körbeülhetünk.
A konyhába pedig bekerült gyerekkorunk ikonikus bútordarabja, a bonanza étkezőszekrény.
A vízvezeték dolgában már nem voltunk ilyen ügyesek.
Megcsináltam ugyan a villanyszerelést (a konyhából kapcsolható a szivattyú) de a vízvezetékek összeszereléséhez alkatrészek hiányoztak. (eredetileg úgy terveztem, lesz idő utánajárkálni, hiszen hétköznap is itt leszünk)
És még valami hiányzott: a víz! Az esővíz tároló alján alig volt egy kicsi - az is sűrű feketére iszaposodott! De így legalább átesett egy alapos takarításon.
Azért jutott idő pihenésre is.
A nap legforróbb óráiban egy gyors megmártózás a Dunán (még ilyenkor is milyen hideg!) egy sült hekk a parti büfében, vagy egy jó vadpörkölt a magyarkúti Irma-forrásnál - ahol a "Kocsma a Pipáshoz" hangulatos kert-helysége egyszerűen kihagyhatatlan :)
Visszatérve aztán ismét erőre kap az ember.
Lehet végre foglalkozni a kerttel - ezúttal egész nagy területeket hódítottunk vissza az erdőtől.
A málnánk meghozta első szem termését, a fűszerspirál növényei élnek és virulnak. Igaz, még nem lakott a teljes spirál, de ami ide költözött, láthatóan jól érzi magát. Györgyi megnövelte kicsit az emelkedését - ha már fűszerspirál, hát emelkedjen is ki kicsit a környezetéből.
A Villanegra homlokzatán évtizedek óta állja az idők viharait egy kis madáretető. Még nagyapa kapta tőlünk karácsonyra, mikor még mi magunk is alig látszottunk ki az idei csalánosból.
Meg kell mondjam, igazi erdei mestermunkát csodálhattunk meg! Na nem a madáretetőre gondolok - hanem a bele épített pici madárfészekre! Valami énekesmadár költhetett itt az elmúlt évek csendjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése