A nyári napforduló már az én gyerekkoromban is a nagy verőcei találkozások ideje volt, Nagyapa valamikor ilyen tájt ünnepelte születésnapját. Ennek okán már korán reggel megkezdődtek az előkészületek, kikerültek az asztalok, csattogott a fejsze, és tíz óra felé már ropogott a tűz a bogrács alatt. Nagyapa - fakanállal a kezében - a diófa árnyékában felügyelte a folyamatokat, és fogadta az időközben érkező vendégeket (gyerekeket, unokákat, azaz minket) akik épp csak egy koccintás erejéig tudták elvonni a felelősségteljes feladattól.
Mert hogy időközben én lettem nagyapa...