Igaz, idén ez nem jelent hűvösebb napokat, és nem hozott borongós esős időt sem. Csak annyit: a nappalok már alig mennek 30 fok fölé, a hajnalok üdítően hűvösek, és nagy ritkán előfordul egy-egy rövid zápor is.
A kirakott itatót is töltögetem hűségesen - bár nem a kedves erdei szomszédjaim (énekesmadarak, mókusok, sünök) járnak ide leginkább. Hívatlan vendégeim egy meglehetősen goromba társaság: a lódarazsak, akik szintén szomjasok, és hát nekik is csak kell inni... Ők - sajnos - nem félnek az ember közelségétől, zavartalanul jönnek-mennek, időnként a készülő tetőteraszt is végig pásztázzák. De meg kell hagyni - bántani ez ideig egy sem próbált. Tanyájuk az egyik dagonya melletti kiszáradt facsonk odvában van, szerencsére tisztes távolságban a háztól. Így, kellő tartózkodással ugyan, de elviseljük egymást valahogy. Azért igyekszem kerülni a közelebbi kapcsolatot...
De ez a végletekig kiszáradt erdőnek édeskevés.
,A tetőn végig ér már a burkolat a faház előtt, de még mindíg rengeteg a feladat vele. Mi pedig szeretnénk befejezni, még a tél beállta előtt.
Jövünk hát, amikor csak lehet. Mostanában ismét ketten.
Csináljuk makacs kitartással a forró tetőn, amíg bírjuk. Csak hogy jobban essen a pihenő :) Ilyenkor néha halljuk, ahogy hangos recsegés-ropogással kidőlt, leszakadt valami az erdőn. Már nem csak a levelek hullanak, hanem egész ágakat dobnak el a a fák...
Csináljuk makacs kitartással a forró tetőn, amíg bírjuk. Csak hogy jobban essen a pihenő :) Ilyenkor néha halljuk, ahogy hangos recsegés-ropogással kidőlt, leszakadt valami az erdőn. Már nem csak a levelek hullanak, hanem egész ágakat dobnak el a a fák...
A kirakott itatót is töltögetem hűségesen - bár nem a kedves erdei szomszédjaim (énekesmadarak, mókusok, sünök) járnak ide leginkább. Hívatlan vendégeim egy meglehetősen goromba társaság: a lódarazsak, akik szintén szomjasok, és hát nekik is csak kell inni... Ők - sajnos - nem félnek az ember közelségétől, zavartalanul jönnek-mennek, időnként a készülő tetőteraszt is végig pásztázzák. De meg kell hagyni - bántani ez ideig egy sem próbált. Tanyájuk az egyik dagonya melletti kiszáradt facsonk odvában van, szerencsére tisztes távolságban a háztól. Így, kellő tartózkodással ugyan, de elviseljük egymást valahogy. Azért igyekszem kerülni a közelebbi kapcsolatot...
A kert dolgait pedig - immáron sokadjára - ismét újra gondolhatjuk.
- Kezdetben úgy képzelésünk hogy szépen beültetett, gondozott díszkertünk lesz, tele szebbnél szebb fákkal, cserjékkel, sok-sok virágzó évelővel.
- Aztán jöttek kudarcok: nem tudunk locsolni, a kertbe pedig ki-be járnak a vadak - nem marad meg semmi. Sebaj... lesz igazi természetközeli kertünk! Nőjön, ami nőni szeretne, mi csak kicsit megzabolázzuk a természetet: legyenek szép járható ösvényeink, legyen kicsit gondozott kert-benyomása.
- És most... most úgy tűnik, ez sem elég engedmény, hisz pusztulnak az őshonos, itt született növények is....
Hogy akkor mégis hogyan tovább - ezt még nem tudom. Terveim szerint megfigyeljük, beazonosítjuk, mik azok a növények, amik még ezt a nyarat is kibírták - és őrájuk építjük a jövő kertjére vonatkozó terveinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése