Gyilkos kánikulai időszak következett ránk nyár közepén.
Heteken át közel negyven fokos volt a hőség. Eső nincs - az ég nap nap után reménytelenül tiszta, s a nap akadálytalanul perzselhetett mindent, amit ért, eltüntetve az utolsó csepp kis nedvességet is.
A média, a közösségi oldalak az aszály rémhíreivel voltak tele. Vízhiány, pusztuló erdők, kiszáradó folyók, tavak képei mindenhol. Az embereknek egyszeriben nagyon fontos lett a víz - a víz-megtartás, a talaj hűs élete, az erdők árnyéka, és minden, ami zöld, ami élő (hogy novemberben is így látják-e még, azt majd meglátjuk... )
