Érték vagy divat?

Néha a facebookon feltűnik egy-egy öreg ház, vastag, repedezett, szúette mestergerendákkal, robosztus kőfalakkal, kicsi ablakaiban muskátlival… Ilyenkor mindenki ilyen helyre áhítozik, így szeretne élni - vége-hossza nincs az epekedő, lelkes hozzászólásoknak.
Napjaink “divat-hulláma” felkapta a régi idők tárgyi emlékeit. Komoly pénzekért cserélnek gazdát régi rádiók, szenes vasalók, petróleum lámpák, öreg parasztbútorok.


Mindezek után nagyon meglepett,  milyen kevesen értenek bennünket. Milyen kevesen értik, miért látjuk értékesnek, miért gondoljuk megőrzendő értéknek házikónk omladozó terméskőfalait!

“Aki ezt rakta, nem akkor rakott ilyet először” - mondta rá Csaba, az építészünk elismerően. Ilyen falakat ma már nem raknak. Olyan pénzekbe kerülne, amit kevesek engedhetnek meg maguknak. Építészünk világosan tudtunkra adta - a mi pénztárcánk ehhez nagyon kicsi.
Fél méteres andezit kőfal… ez bizony úri luxus, ma is… Olyan érték, amit vagy sikerül megőrizni vagy nem… de megteremteni, újra teremteni biztosan nem.


(ha tényleg így van... Isten ugy'se... kitanulom... :) )