2020. október 25., vasárnap

Október végén

Az ősz igazi embert próbáló időszak itt a hegyen.
Persze a tél is az, ha a csikorgó hidegben az erdő halott némaságba dermed - de az más. Azt tudjuk előre, arra készülünk. - jól beöltözve nekiduráljuk magunkat kinti dolgainknak, aztán kipirult arccal be a házba, a jó meleg szobába, száraz ruha, forró tea, és jöhet a bekuckózás a kályha mellé egy jó könyvvel... 
Az ősz más! 
Az ősz ennél sokkal rafináltabb és - alattomosabb. Ígér fűt-fát, aranyló napsütést, ezerszínű erdőt, szép piros csipkebogyót és avarban lapuló szelíd gesztenyét, egész korárnyit. De mire felér a hiszékeny vándor a hegyre, már másik arcát mutatja. - Szürkén gomolyog a köd, a fákról csöpög a víz, a felázott agyagos utak csúsznak, mint a veszedelem, és a napot még csak sejteni sem lehet. 

Mi azért még reménykedtünk mert a hosszú hétvégére kellemes időt jósoltak az előrejelzések.
Egyébként is rengeteg tervvel érkeztünk. Fegyvertárunk új, motoros fűrésszel gazdagodott, széles távlatokat nyitva a kertrendezésnek, (az éjszakai tüzelőnkről nem is beszélve...)
Másnapra az álmennyezet volt betervezve, de nem volt kedvünk az egyetlen meleg zugot felforgatni - így a kertnek estünk neki. Az építkezésből maradt törmelék a már csaknem teljesen eltűnt, a diófa alatti terasz is csak némi termő rétegre vár, tavasszal jöhet a füvesítés!

Kertünk flórája is gazdagodott egy kis lucfenyő-csemetével is - nagy műgonddal (több tíz évre előre gondolkodva)  választottuk ki a helyét - ha megmarad, kertünk egyik ékessége lehet belőle. 

Sötétedik már, mire végzünk. A szobában ropog a tűz, az asztalon vacsora, a kályha tetején pedig  szelíd gesztenye sül. 



 ,





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése