2018. augusztus 31., péntek

Sikerek és kudarcok

A tavaszi nagy kérdést lassan-lassan megválaszolja az Élet. 

Ide költözünk...?

Nem, nem költözünk ide.Nincs mese - ennél több hely kell, a belátható időn belül költözhető otthon, a picivel nagyobb komfort. Ez pedig nem megy másképp, erre kell összpontosítani minden erőforrásunkat. Aztán, ha majd évek múltán lélegzethez jutunk - talán új lendületet vehet a dolog.

És addig...?

Jó volna, ha legalább nem romolna. Ha  mégoly aprókat is - de lépegethetnénk előre. Ha megtalálnánk azokat a lehetőségeket, amik pénz nélkül is szebbé, élhetőbbé teszik.

Született optimista  vagyok (ez talán anyu öröksége) így én magam mindig megtalálni vélem ezeket a lehetőségeket.A kertet vissza lehet hódítani az őserdőtől.  Lépésről lépésre haladva újra kertté lehet varázsolni. Le lehet szigetelni alulról is a kőházat, fel lehet húzni a hiányzó közfalat.  A terméskő fal fugázása is hosszadalmas, pepecselős munka, egészen kicsi költséggel. Meg lehet kezdeni a földmunkát, ami leendő "Lechner-villa" leendő kertjét hivatott előkészíteni.




 Ez a nyár már erről szólt.



Jó volt látni, hogy a tavasszal készült ágyásaink  kertté teszik a gesztenyefás teraszt.
Aztán jöttek a vaddisznók, jöttek a gyomok, jött a szárazság... de ami túlélte, az jól esik a szemnek.





Jó volt birtokba venni az alsó házat, jó volt látni a ódon hűvös hálószobát.
Aztán jöttek az esők, jöttek a hosszú távollétek... - az új ablakokat beszőtték mogorva remete-pókok, a bútorok pusztulásnak indultak, ki kellett pakolni a félkész házból, menteni, ami még menthető volt. Most a felső házban zsúfolódik minden, ami használható, a villanegra pedig plafonig tele a maradékkal.




Jó volt, hogy lassan rend lesz a tűzrakóhely körül. Rendezett kupacokban a terméskő, a bontott tégla...Aztán jött az újabb selejtezési hullám, és most oda sem lehet férni a kidobott bútoroktól, faanyagtól, építési maradványoktól.

Jó volt a felső ház békéje, rendje. Tágas nappalivá alakult tavaly nyáron.
Aztán be kellett zsúfolni a lentről megmentett bútorokat. Ijedten tapasztaltuk, hogy a parketta (évekig semmi baj nem volt vele) egyre csak púposodik. Ja, persze... a faház lábazatának szigetelését leszedték az építők... !
Újra szigeteltük, még a gerendák jórésze is visszakerült. Most normálisabban néz ki, és parketta is bírja még.
Aztán jöttek a darazsak. Nyár elején még csak egy-kettőt láttam... mostanra már esténként okosabb sötétben maradni...




Nem sok jutott Verőcére a nyárból... de azért élő lett a fűszerspirál, az ágyásaink. Kialakult Dani fájának helye, a kis vonat végállomásánál pedig új sziklakert van kialakulóban. 





Vendégül tudtuk látni aput is egy hét végére. 

Együtt csináltuk a faház lábazatának szigetelését, meglátogattuk Petiéket, jártunk a magyarkúti Irma-forrásnál is, ahol olyan finom vad-ételeket lehet enni!





És most itt az ősz.
Alig pár hetünk van Dani fájának elültetéséig.
Öt év telt el Dani balesete óta... öt éve, hogy nélküle alakul a kis birtok sorsa.
Elégedett lenne vele, ha eljöhetne?

Építkezés kellős közepén vagyunk - nem nagyon lehet vendégvárós körülményeket teremteni. Elnapoljam a faültetést...?

Nem, nem napolom el. A viszontagságos körülmények ellenére sem.

Gyertek - és Dani helyett is nézzétek, lássátok, éljétek át: Egy hosszúra nyúló folyamat közepén vagyunk, mely most kicsit megrekedt. 

Egy olyan folyamatnak a közepén, melyet már ő is nagyon szeretett volna elkezdeni.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése