2018/06/16

Ribizli érés idején

Hosszú hetek óta nem jártunk erre. 

Pedig sok minden nyugtalanít! Hírlik, hogy egy disznó három kismalacával vendégeskedik a verőcei kertekben. Már tavasszal láttuk - a veteményesünk is kívánatos csemegékkel csábítja őket...


Eszembe jut három kis ribizlibokrunk is. Ha minden igaz, mostanra már beérett - talán nem kellene az utolsó szemig a madaraknak hagyni. 

És hát a kert.. tudom, ilyenkor hetek alatt elborítja az erdő. Mi lesz vele, ha nem járunk arra?


Pár óra csak.
Munka után, két órás csúcsforgalom után, egyetlen este, másnap reggel, indulásig.
De már nagyon hiányzott. Szinte fojtogat a nagyváros reggeltől estig tartó, mindig szigorúan kötelező hajtása.
Itt csend van, békesség, és magam vagyok az Idő ura - elhagyott kis birtokom királya.


No, hisz szerény királyság ez!


Sok eső volt a napokban, a víz még ott van a keréknyomokban, a mélyebb helyeken. Ehhez mérten rengeteg a szúnyog. De a levegő kellemesen hűvös, az erdő pedig mély illatokat sóhajt. A sötétedő lombok között pedig ott áll valahol a félkész ház.
 A kőfal tövében megindult borostyán között egy-egy pók lesi a vacsoráját, a faházat néha egy-egy darázs pásztázza végig , a ház mögött pedig titkzatos homályt rejve magasadok az Erdő, a ház mögötti diófa szinte beborította az egész tetőteraszt.


A ház mellett, a kerti csap felett messziről piroslik a három ribizlibokor. Azaz inkább csak kettő - a harmadik épp hogy csak túlélte az építkezést, néhány levélkén kívül nincs rajta semmi.


A kert - buja erdei tisztás. Veteményünk ki sem látszik a méteres gazból - nehéz megkülönböztetni zöldségeinket a "helyi őslakosságtól"



De a veteményes él!  Nem minden, mit ide terveztünk - de él.


itt-ott megmaradt a borsó... 

...a hagyma


a lenti teraszon pedig a tök 

A veteményesek végében lévő virágok pedig igazán várakozáson felüliek:




Nem sok időm van, de ezt rendbe kell szednem. El kell ültetni azt három kis paradicsom palántát is, amelyek reggel óta várják jobb sorsukat az autó levegőtlen mélyén.

Többre aztán nem is futja az erőmből aznap este.

Megpróbálom otthon érezni magam. Kipakolok, elrendezkedem, megvacsorázom. 

Jó itt! 
Jónak kell lennie! 
Igaz, ki kellene takarítani, javítanivaló is akad bőven (a lakatlan kis ház elsőre mindig ijesztőnek tűnik) - de akkor is jó. A mi birodalmunk!
Birtokba kell venni újra.... bejárni mindent, amit magaménak érzek. Nem csak a kertet - a hegyet, egészen a kilátóig! 
Fél kilenc is elmúlt, az erdő már sötét és titokzatos... lépésről lépésre megállok, hallgatózom. Itt kell lennie azoknak a malacoknak valahol... 

De csend van.
A gerincen még majdnem nappali a világosság, lábam alatt az erdő, a falu, a Dunakanyar - egészen Visegrádig.






Aztán visszavonulok a házba.
Olvasni fogok, és zenét hallgatni!


De a lámpa körül két-három darázs köröz, én pedig nyugtalanul hallgatom, amint időnként hangos koppanással csapódnak a búrának. Még a nyakamba esnek... Ki kell tessékelni őket! Honnana csudából  jöttek? Remélem, nem fészkelték be magukat a házba...
A falon is láttam egy-két soklábú szörnyet... Nyugtalan éjszakám lesz...




De jól aludtam - a  hajnal pedig már otthonosan telik. Kávé, reggeli hírek a rádióban, egy cigi tetőteraszon.
Gondolataim végigszaladnak a teendőkön... veteményest rendbeszedni, diófa teraszra nyúló ágait levágni, a ribizlit leszüretelni...

Lássunk neki...

Mire a reggeli munka végére érek, valamivel rendezettebb lett a kert.












Indulni kellene... de most már tényleg jó itt. Mégis csak tud barátságos lenni itt az élet! Hiányzik most a nagyváros hisztis nyüzsgése.. .? Itt mégis csak nyugodtabb...






Vagy mégsem... ?

Indulóban még egy apró meglepetés... a villanyóra-szekrény sarkában szép nagy darázsfészek - a kapcsolók csattanására csak úgy rajzanak... ! Tegnap hogy nem tűnt ez fel nekem?
Szerencsére nem túl nagyok... de így csapatostul azért mégsem túl kellemes társaság...
Megvan a legközelebbi ittlétem első komoly feladata...




,..de nem gondolkodom most ezen - ha eljön az ideje, majd megoldom valahogy, ezt is.

Otthon pedig jól esik letenni az asztalra, amit magammal hoztam.

...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése