Leghitelesebben talán saját szavai beszélnek róla
Ezek a sorok itt voltank a kommentek között - Én magam is elég későn fedeztem fel, nem biztos, hogy találkoztatok vele
Özvegy István ©: Verőce
Börzsönyben Verőce Pest-megyei falu.
Nyújtózik egy kert, tölgyes-bükkös közepén,
emlékeimben nem egy parázsló hamu,
hanem egy lángolva lobogó költemény!
Borbély-hegyi kisház karszterdőben lapul,
szemközt hegyes-dombos táj – a Dunakanyar:
Visegrád a háttér, Nagymaros meg alul,
emlékem mindig a Borbély-hegyre zavar!
Oda, hol apósomék dicső lelke leng,
ahol a vörösbegy leszökken a tölgyről,
ahol Morcos kutya mosolya felkereng,
és kakukkfű illata lebben a völgyből!
Sokat beszélgettünk a teraszon ülve,
közben szúnyogok hada rajtunk zümmögött,
aztán hallgattuk a csendet megrendülve,
csak távoli völgyek homálya füstölgött…
Reggel madárdal nyitotta az ablakot,
gondos kezekből a kávét ágyba kaptuk,
az erdő már vaddisznóktól volt zaklatott,
nagyot sétálva a levegőt haraptuk…
Hegyi túránk a Kilátóba vezetett,
szellő simogatott, ízleltük a somot,
alant rebbenő mátyásmadár nevetett,
bennem bevésett emlék hagyott mély nyomot.
------------------------------------------------------------
Zenta, 2015. 10. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése