Végére értünk.Lassan végére értünk az esztendőnek. Az idén azt hiszem, utoljára jártunk fenn.
Nagy tervekkel, nagy feladatokkal indultunk - ideje, hogy számot vessünk, mi hogy sikerült.
Végére értünk az építkezés első ütemének is.
Áll a szerkezetkész kőház, levonultak az építők!
November végén beszéltem Csabával telefonon. "Elvileg készen van, azt mondták a fiuk, ha az idő engedi nekem még ki kell mennem megnézni"
Biztosan kiment, megnézte, bár nekünk nem jelzett vissza.
Hetek teltek el.
Újra hívtam.
Igen készen van, levonultak!
Nyeltem egyet, de megpróbáltam örülni.
Nem sok időnk van már karácsonyig - de most fel kell menni, megnézni!
Péntek reggel vonattal indulok Debrecenből, természetesen Timi kutya elmaradhatatlan társaságában.
Györgyi délután, munka után jön utánam.
Tényleg levonultak.
Nem áll már ott autó, betonkeverő, nincsenek állványok, szerszámok mindenfelé.
Csend van... és nagyon hideg!
No, lássuk, hol is tartunk.....
Sokszor írtunk már róla, a végkicsengés sem lett más: nem egészen úgy alakult, ahogy elképzeltük.
Nem lett kész nyár végére, hogy az ősz folyamán birtokba vehessük, rendet teremthessünk, és vendégeinkkel együtt örüljünk.
Nem lett fél méter vastag terméskőfalunk sem, kívül-belül gyönyörű látszó kővel. Ezen szomorkodtunk már eleget (itt a blogon is), de azért lássuk az érem másik oldalát is! Lett helyette 30-40 centis, téglából rakott, modern, jól szigetelő, terméskővel burkolt falunk. Egyszerre modern és rusztikus. Burkolata nem holmi műkő, bolti előregyártott kőutánzat, hanem itt, ezen a hegyen termett, valódi terméskő, a maga rusztikus szabálytalanságaival.
Nem volt kis munka így sem, ezzel az anyaggal dolgozni!
Nem volt kis munka így sem, ezzel az anyaggal dolgozni!
És a tetőterasz sem az, aminek lennie kellene: a leendő lépcsőfeljáró kialakított helyét nem is szabadna látnunk - egységes, jól szigetelt födémet kellene alkotnia. De a kerek luk bizony épp csak le van deszkázva - a rásütött a vízszigetelő réteg pedig nem épp vonzó látvány.
De a ház áll. Megőrizte régi karakterét, szép a terméskő, korrekt a falak, a födém szigetelése. Túl vagyunk rajta, jöhetnek a nyílászárók, a belső rétegrend, az épületgépészet, a burkolatok... folytathatjuk a megkezdett utat a megálmodott "Jövő Verőcéje" felé.
A ház előtt most is ott van még az elbontott kőanyag. Micsoda kőtárunk lesz! Egy vadonatúj kastélyt építhetek belőle!
Csak helyet kell neki találni, no meg oda is hordani! :)
Nekilátok, valami kicsit haladok is vele.
Jó nagy munka lesz, ez is!
Három fele aztán megérkezik Györgyi is. Újra végigjárunk mindent, értékelünk, tervezgetünk.
Sötétedik lassan... A ház már jó meleg, és mi éhesek vagyunk, fáradtak, és átfagyottak. Bevonulunk. Hosszú téli este, nagy vacsora, nagy beszélgetések, ropogó kályhatűz... mi kell még, hogy irigykedjetek? :) :)
Reggel még van egy-két órám dolgozni, aztán indulni kell.
Elvégre nyakunkon a karácsony, holnap Advent 3. vasárnapja!
Reggel még van egy-két órám dolgozni, aztán indulni kell.
Elvégre nyakunkon a karácsony, holnap Advent 3. vasárnapja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése