2016/06/16

Vár állott, most kőhalom . . .

Nézem a födém nélkül maradt, csupasz kőfalakat...

Szép! Még így, romjaiban is.


Erdők, hegyek mélyén megbúvó középkori várak romos ormai jutnak róla eszembe.


Robosztus, fél méteres, gyönyörűen rakott terméskőfalak...



Elkezdődött hát.. !
2016 június 13, hétfő reggel - Történelmi pillanat a verőcei ház, és vele a család történetében... :)

Mi már előző délután ott voltunk.
Még egyszer végigjártunk mindent, kimentettünk mindent a várható munkaterületről, átgondoltunk mindent, ami az elkövetkezendő hetekben történni fog.

Este nyolc felé aztán megvacsoráztunk - még egyszer utoljára ezen a tetőteraszon.
Igazi nyár-este volt. Ültünk, hosszan ültünk kint...  Néztük az öreg diófát, ami idén mintha kicsit magához tért volna, néztük a felhőtlen tiszta eget, amelyen lassan megjelentek az első csillagok.
A egyre mélyülő sötétben néha apró neon-zöld fényecskék táncoltak végig.
De régen láttam szentjánosbogarat!
A gyerekek, néha a felnőttek is a gyönyörű, fényes-zöld hátú rózsadíszt hiszik szentjánosbogárnak.
Áginak egyszer megfogtam egyet - mesélem halkan - kis jelentéktelen hernyó...

Aztán csak hallgatunk.
Hideg van már, takaróba kell már burkolózni, de nincs kedvünk bemenni.





Reggel aztán megkezdődött a tánc...óráról órára pörögtek az események, nincs megállás.

Korán kellett kelni.

Hétre túl voltunk  a reggeli rituálén, megreggeliztünk, és vártuk a bontó brigádot.

Tibor érkezik először. Az ő feladata a födém, és a tervező által kijelölt falak bontása.

Szinte azonnal munkához látott, levágta már a korlátokat, az előszoba felett megkezdte a födém bontását is.
A délelőtt folyamán megérkeztek Csabáék is, a két Csaba - a tervező építész, és a kivitelező építő. Nézik a megbontott szerkezeteket, a faház hangya-rágta lábazatát, a leendő építési területet. Alkudozunk árra, feladatokra, egyeztetünk még egy-egy részletet.







                   

És megy bontás, erőszakosan kelepel a bontókalapács, sorra nyílnak a tető blokkjai.




Másnap délután már nincs födém a régi házon.

Délelőtt ugyan még Pesten van dolgunk, de a délután újra ott vagyunk, a tetthelyen.
Már csak a romokon átgázolva, a szűk belső feljárón át lehet a felső házat megközelíteni.
Azért átöltözünk, munkához látunk mi is.

Az építési törmelék elszállítása a mi feladatunk lesz - kipróbáljuk, hogyan fogunk boldogulni  vele.

A téglákat kimentjük szebb időkre, a nagyobb betondarabokat egyenként dobáljuk egy terasszal lentebbi szintre, (onnan már talicskával kivihetjük)  a lapátolható apróbb darabokat, vödörrel hordjuk.
Hatalmas mennyiség, beborítja az egész felső teraszt - biztos, hogy több lesz, mint 8 m3.
És még az alsó ház aljzatát is nekünk kell kibontani, hogy tiszta, előkészített terepet adhassunk át az építőknek.








Nagyon sok munka lesz egyetlen hétre...   Ha bárki tud segíteni, szívesen látjuk!
20-ától fent vagyunk egész héten!



Este van már (a bontó brigád rég hazament)  mi pedig csak hordjuk, hordjuk a romos falak alól a törmeléket...









Hét óra, mire megállunk, leülünk.
Végre csend van.
"De jó itt... még így is...!"
Csak ülünk és nézzük...  Nézzük a középkori várak romos ormaira emlékeztető, robosztus terméskőfalakat...

Szép - még így, romjaiban is.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése