2016/05/24

Ütött az óra . . .

Az omladozó kőház utolsó napjait éli.
Ma aláírtam a bontási munkálatokra vonatkozó szerződést.


A munkák elvégzésében egy dunakeszi kűmüves, Bodor Tibor lesz segítségünkre.
Három héten belül megkezdődik a bontás, és kb egy hétig fog tartani.



A kikerülő termésköveket az újjáépítéshez deponálják, a törmeléket nekem kell dolgos két kezembe kontainerbe raknom, elszállíttatnom.Ez sem lesz könnyű munka - becslések szerint 8 m3 sittet kell az alsó kapu közelében elhelyezhett kontainerbe hordani, nehezen járható terepen. Ha valaki olthatatlan vágyat érez ilyen munkára, keressen bátran :)

A hét végén fent voltunk, az utolsó előkészületeket megtenni.
Velünk jött Zoli is, hogy amit tud, segítsen. Ő ott maradt egész héten - talán sikerül a terméskő-készletet valamelyest szaporítania.

Volt, van mit csinálni.
Az utóbbi hetekben kitört a nyár - egyszeriben derékig érő lett mindenütt a fű, a gyom, a csalán, a kert szinte járhatatlan.

Végképp ki kellett ürítenünk az alsó házat.
Gáztűzhely, üvegekek, építőanyagok, rossz székek, asztalok, az öreg rex-asztal (talán a faváz még megmenthető), Dani halogén reflektora, vasúti relikviái... most mind a villanegrában zsúfolódnak
Egyetlen falra szerelt konyhaszekrény maradt benne - szerettük volna megmenteni, de a rozsdás vasalatról nem sikerült leszerelni. Talán lesz lehetőségünk még egy próbálkozásra...
No meg a cserépkályha. Annak szétbontására - a rendelkezésünkre álló néhány óra alatt - nem vállalkoztam.


Folyik a terméskövek gyűjtése is  - az építész szerint nem marad elég a visszaépítéshez a bontás után.

Nagyon nehéz házépítésre használható nagy köveket találni
De begyűjtjük a kisebbeket is. A kertben most is meglévő nagy köveket - ördög tudja, Nagyapa hogy tudott ennyit összegyűjteni! - így felhasználhatjuk az építkezéshez,lesz mivel pótolni őket:  az aprajából építhetünk szárazon rakott támfalakat.
Egyébként is minden mennyiségben szükségünk lesz rájuk újabb támfalak, kerti utak, lépcsők építésénél.




Szomorú látvány így az alsó ház. - de muszáj volt megörökíteni - most vessetek még rá egy utolsó pillantást...








Három hét.. és lekerül a födém, lebontják a homlokzati főfalat, a kert felőli (ablakos) falat, a régi és új épületrész (konyha) közös falát, a benne lévő kéménytesttel együtt.. .

Ha őszinte akarok lenni, ez nem valami jó érzés - hiába tudom, hogy ez szükséges a továbblépéshez, mégis tele vagyok miatta félelemmel - olyan érzés, mintha csak rombolnék... 

Nagyon-nagyon remélem, hogy még a nyáron megmutathatom újjászületett formájában is!


Ablak a jövőre :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése