Szeretem a hosszú téli estéken ropogó tűz hangját, a falakon villódzó vörös fényeket, a kályha arcot pirongató, sugárzó melegét.
Este van.
Nincs még késő (talán hat óra lehet) de kint órák óta sötét az erdő, és farkasordító a hideg.
Nemrég hoztam be újabb adag fát, raktam a tűzre és most jólesik leülni, csak nézni a kályha vörösen izzó ablak-szemét.
Nincs még késő (talán hat óra lehet) de kint órák óta sötét az erdő, és farkasordító a hideg.
Nemrég hoztam be újabb adag fát, raktam a tűzre és most jólesik leülni, csak nézni a kályha vörösen izzó ablak-szemét.
Bocskai-kert jut eszembe, és Dani... valaha ott állt ez a kis kályha.Ülünk előtte a szőnyegen,,...és én élvezem a családi idillt. A kályha még egészen új, és az eddigi tapasztalatokat alaposan meg kell beszélni. Régi vágyam, hogy Verőcén ilyen üvegajtós öntöttvas kályha álljon, ami már majdnem kandalló Csak hát nehezen szánom rá a sok pénzt, hogy kicseréljem az amúgy jól működő kis zománcozott kályhámat.
Aztán más idők jöttek... nehezebb idők.. egyre nehezebbek. Végül Dani Pestre került, ahol nem volt helye a kis fatüzelésű kályhának. Kihozta hát Verőcére - had legyen itt, míg nem lesz megint jó helye.
Már nem lett...
Itt maradt fent, Verőcén.
Most már egész elfogadható meleg a szoba - le lehet pihenni, olvasgatni kicsit (idén sok jó könyv került a karácsonyfa alá!)
Párom - aki hűségesen kísér még ebben a téli túlélő-kalandomban is - mögöttem alszik, két hálózsák és egy pléd biztos védelmében.
Ránk fér a pihenő - a téli erdő "romantikája" nem adja magát ingyen, nem volt könnyű megbírkózni a rideg viszonyokkal.
Az erdő hideg és halott ilyenkor Hó nincs, de zúzmarás dermedtségbe fagyott minden. A ház sem volt kellemesebb. A kannákban egyetlen jégtömb a víz, a bezsúfolt bútorokon több hónapos por. Még jó, hogy van fent kávé, pálinka bőven :)
Az erdő hideg és halott ilyenkor Hó nincs, de zúzmarás dermedtségbe fagyott minden. A ház sem volt kellemesebb. A kannákban egyetlen jégtömb a víz, a bezsúfolt bútorokon több hónapos por. Még jó, hogy van fent kávé, pálinka bőven :)
Gyors kipakolás, tűzrakás, takarítás. Fel kell vágni jó adag tüzifát is, mert hamar sötétedik - hosszú az éjszaka ilyenkor, nagyon. Sok hasznosat nem tudunk csinálni, de felmérjük birodalmunkat, terveket szövögetünk, Ezt a fácskát kiszabadítjuk tavasszal, oda valami kilátófélét kellene csinálni, amoda meg rendes lépcsőt építünk végre..
Még napvilágnál járunk egyet az erdőn is. Timi kutyánk mindenhová kísér (neki meg sem kottyan a hideg, elemében érzi magát) így vadat látni nem sok esélyünk van. De a téli párába vesző Dunakanyar most is szép.
Lefelé ezúttal a "toronyiránt" jövünk. Mindössze pár száz méter így az út, de járhatatlanul meredek a hegyoldal. Életem párja azonban változatosságra vágyik, ráunt mindig ugyanazt az utat járni. Nem vagyok biztos benne, hogy tudja, mire vállalkozik, - de nekivágunk.
Lefelé ezúttal a "toronyiránt" jövünk. Mindössze pár száz méter így az út, de járhatatlanul meredek a hegyoldal. Életem párja azonban változatosságra vágyik, ráunt mindig ugyanazt az utat járni. Nem vagyok biztos benne, hogy tudja, mire vállalkozik, - de nekivágunk.
Kalandos út volt, az biztos... fától fáig araszolunk lefelé, halált megvető bátorsággal...:)
A fák oldalán ott vannak még a gyerekek egykori csúszdáját jelző fényvisszaverők - én sem láttam azóta...
Lenn a mélyben pedig - már látszik fentről - ott vár a magasles, az ismerős erdőrész, a ház, a meleg szoba.
Estére aztán igazán kellemes, otthonos a ház.
Az asztalon gyertya, a kályha előtt Timi melengeti magát (fene jó dolga van ennek a kutyának) - mi pedig vacsorázunk.
Jó idefenn, most is.
Nehezünkre is esik másnap reggel itt hagyni. Kellemes melegben isszuk a kávét (egész éjjel raktam a tüzet), még egyszer kinézünk az erdőre, kis csúszkálás a befagyott dagonya jegén, néhány fotó.. aztán csomagolni kell, menni be Pestre, menni Debrecenbe, dolgozni, megkezdeni, most már igazán megkezdeni a dolgos Új Esztendőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése