Wc felújítás

Belátom, ez a cím bizony nem sikerült túl romantikusra. 

A dolog fontosságát azonban nem lehet vitatni, mert a nevezetes helység minden kétséget kizáróan a ház legrémisztőbb pontja volt. Ide az urbánusabb lelkületű hölgyek komoly szükség esetén is csak minden bátorságukat összeszedve mertek belépni.

Mert nem elég, hogy nincs vezetékes víz (ez önmagában is elég rémisztő), de nem volt világítás sem, a  vakolat omladozott, a repedésekben pedig mindenféle szörnyek laktak.  A helyzetet csak  tovább rontották a pelék, akik ki-be mászkáltak, teleszemeteltek mindent, és ha szerencséd volt, még személyesen is találkozhattál velük. Ilyenkor a tető alatt lapítottak, félreérthetetlenül jelezve, hogy nekik pont így jó, ahogy van, és legjobb lenne, ha nem is okvetetlenkednél körülöttük. 

Én azonban nem vettem tudomást erről az elutasító magatartásról, és keményen elhatároztam, hogy szép, könnyen tisztán tartható állapotokat teremtek.

Nekiláttam hát, hogy a koranyár legszebb napjaiban ebben a kis helységben "alkossak" - kiürítettem, kitakarítottam, és munkához láttam.

Első lépés a villanyszerelés - ez izgatta legjobban a fantáziám, mert  a világítás (egy bolhapiacon talált, régi szép falilámpával) már önmagában is nagy előrelépés volt, nem is beszélve büszkeségemről, a nagystílű, mennyezetre szerelt infra-panel fűtésről.

Jöhettek a falak, mennyezet!
A vakolásról - a körülmények alapos feltérképezése után - letettem, helyette inkább a szép sima falfelületet adó gipszkarton mellett döntöttem. A műhelyem ezúttal is a tetőterasz, itt folyt a méricskélés, zúgott a körfűrész, kellemes fehér porfelhőbe burkolva mindent, hogy aztán a szűk helységben, (ahol semmi nem merőleges, semmi nem párhuzamos) valami elfogadható eredményt produkáljak.

 
Már most határozottan szebb lett! Alig vártam, hogy felkerüljenek a vadonatúj, hófehér csempék. A felrakás módját is jól kitaláltam. Igaz, nem számoltam a falak ferdeségével, ami csúnyán felborította az illesztések szépen eltervezett ritmusát - de erre már csak akkor döbbentem rá, mikor a kész végeredményt megszemléltem...

Egy-két apróság még hiányzik,  de a helyiség már most egész szép lett. Igaz, ráment a tavasz, a koranyár, de nincsenek már rémisztő zegzugok, nem járnak ki-be a pelék, világos, hófehér minden, és - főleg - így is marad, hisz könnyen tisztán tartható.

Előbb-utóbb pedig - ha addig élek is  - a vizet is meg fogom oldani!

Ilyen volt... 

... és ilyen lett: