Tíz év! De sok víz lefolyt azóta a Dunán!
Születése idején az 50. éves évfordulónk előkészítését volt hivatva megtámogatni. A nevezetes alkalomra hivatalos volt a család apraja-nagyja, és mi nagyon ki akartunk tenni magunkért. Emlékszem, mekkora lendülettel estünk neki, hogy lelket leheljünk a vadregényes, elhagyott birtokba!
A nekivadult, nomád környezetben azonban nehezen indultak a dolgok, s az erdő egyáltalán nem respektálta a lelkesedésünket:
- Nono, fiatalok... csak ne olyan hevesen... itt azért még mindig én parancsolok...!
És ez nem is nagyon változott, azóta sem. Az erdő uralmát nem lehet csak úgy megtörni - bölcsebb inkább megtanulni együtt élni vele.
Az 50 éves évforduló azért mégiscsak lezajlott, azt hiszem így is szép lett, és emlékezetes.
Az 50 éves évforduló azért mégiscsak lezajlott, azt hiszem így is szép lett, és emlékezetes.
Eleinte amolyan vendég-csalogatónak szántam, végül afféle sajátos erdei napló lett belőle. Igaz, egyre ritkuló bejegyzésekkel - de azért mindig hűen követve az eseményeket.
S most, hogy megélte a 10 évet, csaknem elhallgatott.
Nem volt hát a blognak zajos születésnapja, (talán nem is illett volna hozzá) de hogy nem született még csak egy tavaszi, koranyári beszámoló sem, az bizony már még sincs rendjén!
A soron következő néhány bejegyzéssel ezt szeretném pótolni.
A soron következő néhány bejegyzéssel ezt szeretném pótolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése