Tíz év! De sok víz lefolyt azóta a Dunán!
Születése idején az 50. éves évfordulónk előkészítését volt hivatva megtámogatni. A nevezetes alkalomra hivatalos volt a nagy család, a baráti kör apraja-nagyja, és mi nagyon akartunk tenni magunkért. Emlékszem, mekkora lendülettel estünk neki, hogy lelket leheljünk az elhagyott birtokba!
Az erdő azonban nehezen hagyta magát, és egyáltalán nem respektálta a lelkesedésünket:
- Nono, fiatalok... csak ne olyan hevesen... itt azért még mindig én parancsolok...!
És ezen nem könnyű változtatni. Az erdő uralmát nem lehet csak úgy megtörni - bölcsebb inkább megtanulni együtt élni vele. Szóval nem mentek itt a dolgok olyan egy-kettőre (nekünk bizony még háromra is nehezen...)
Az 50 éves évforduló azért mégiscsak lezajlott, azt hiszem, szép lett, és emlékezetes.
Az 50 éves évforduló azért mégiscsak lezajlott, azt hiszem, szép lett, és emlékezetes.
A blog pedig nem állt le azóta sem - leginkább amolyan vendég-csalogató szeretett volna lenni. Végül valamiféle sajátos erdei napló lett belőle, igaz, (mint kevés szavú öregember) egyre ritkuló bejegyzésekkel. - de azért még mindig hűen követve az eseményeket.
S most, hogy megélte a 10 évet, csaknem elhallgatott.
Nem volt hát a blognak zajos születésnapja, (talán nem is illett volna hozzá) de hogy nem született még csak egy tavaszi, koranyári beszámoló sem, az bizony már öreg hiba!
A soron következő néhány bejegyzéssel ezt szeretném pótolni.
A soron következő néhány bejegyzéssel ezt szeretném pótolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése