2017/06/16

Szivárvány....

.

Egy pillanatra a szürke felhő benne... - Anyu

Aztán semmi.

Csak a szivárvány. - és halk surrogás… a szökőkút hűsítő permetének alázuhanása.

Ennyi…



Nem, ez nem verőcei történet,tudom… talán nem is erre a blogra való. 
Bocsássátok most meg nekem… de megállt az élet egy pillanatra. Megállt itt, Verőcén is - nem szépül a kert, nem épül a ház, nem hangzik a szó, milyen jó is nekünk ott fenn, az erdő csendjén.
Most értelmetlen, ostoba a csend.
Anyu... nincs...

“Ha meghalok, igazán
csak akkor leszek boldog”


Nevetős jókedvvel sír a nóta konyhából.

Szegényes, kicsi konyha. Az ajtó mögött rozsdás falikút, legbelül konyhaszekrény, a világítóudvar ablaka alatt kis asztalkán kétlapos öreg rezsó. A sarokban érkezőasztal - anyu felségterülete.

Azokban az években talán közel járhatott ahhoz, amire ezt mondjuk - "boldog"
Sok-sok családi konfliktus, küzdelem, különélés után újra együtt a család. A két fiú a szobában játszik, igen, most már lehet őket formálni nap mint nap. Most már sikerülni fog átadni mindazt, ami olyan fontos érték - a nagypolgári műveltség értékének tudata, mindenkit elfogadó liberális szeretet, munka, kreatív, tenni-akarás...

Igaz, kicsik még… (10-12 évesek) de hál’Istennek, olvasnak, sokat... :) Problémás gyerekek, igaz, de tanulni fognak, meglátjátok, és részük, helyük lesz a családban, az életben. Nem, nem hagyja, hogy ne sikerüljön! 



….ha feletted és felettem
suttognak a lombok

A lombok suttogása mellett
álom lesz a mi szerelmünk… 
Ha meghalok, igazán
csak akkor leszek boldog”



Nevetős jókedvvel sír a nóta .

Anyunak nincs rossz ízlése - pontosan tudja, hogy az édeskés, giccses szöveg (és nyilván a  dallam is) milyen messze esik az ízlésvilágunktól.. .de mindez idézőjelben van, csak amolyan tréfa…



“Ha meghalok, a síromra
… ne boruljon senki”


… és nevetve sír a nóta, a vacsora lassan kész, és mi együtt ülünk asztalhoz.




Hosszú, hosszú út következett ez után.
Nekünk, gyerekeknek is… de a “felnőtteknek" is. 

Nehéz volna pár mondatban összefoglalni. 
Sikerek, sikeres kitörés, kitörés a rabszolgalétből, nagy dolgok születése, utazások, emberek… Sok-sok ember. A jó ötleteket felismerő, segítő emberek, pályakezdő tehetségek, szakmai közösségek.. 
És a hibák… a fel nem ismert hibák alattomos jelenléte lassan mindent aláás... 

Reménytelen küzdelmek…


Nehéz az út vége, nagyon.

Nem tudok most erről gondolkodni… és nem tudok erről nem gondolkodni…






Csak az a Szivárvány...
Egy pillanatra a szürke felhő benne… aztán semmi.
Csak a halk surrogás… a szökőkút hűsítő permetének alázuhanása.

Ennyi…








1 megjegyzés: