Csend van.
A kerítés mellett egy feketerigó bátortalankodik: "Most már ugye szabad.. .?" - és meg-meg zörren az avar, ahogy keresgél.
A szemközti hegy mögött épp most készül elbújni a nap.
Fényében vörösen lángol még a faház homlokzata, de a kert már magára maradt, a Delelő környékén az Sötétség bóklászik a fák alatt, a lombok között pedig most indulnak útjukra kis lakótársaink, az álmennyezetben tanyázó pelék.Nem látjuk őket - csak a lomb mozdul néha, ahogy végigfutnak az ágakon.
Ülünk a tetőteraszon, alig esik egy-egy szó - de fejünkben az elmúlt nap mozgalmas történései kavarognak,
kellő összevisszaságban.
Hogy volt...?
Fontos nap volt, nagyon.
Évek óta tudom, hogy annak kell lennie.
Hónapok óta együtt dolgoztunk rajta, és most jó visszagondolni a forgatagra, csatazajra, a gyerekere, a bogrács füstjére, a családi anekdótákra.
Tudom, itt a blogon is meg kell ezt írni - hiszen erről szólt idáig minden.
Valahogy mégsem találom a hangot, a formát.
Hetek telnek el, mire végre megszületik, szép, önálló, új odalt kap a képes beszámoló:
AZ ÉVFORDULÓ =>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése