Megvan már az időpont

Lassan mögöttünk az egész  tavasz - ideje már, hogy valami biztosat mondjunk a családi találkozó időpontját illetően

Meg is született a döntés: 

augusztus 22-én, szombaton  

várunk mindenkit, aki csak szeretne jönni.

Jó ideje készülünk már rá - és oly kevés az idő!

Koratavasz…  a fák még szürkén kopaszok, a bokrokon alig látható a leheletlnyi halványzöld, mi már ott voltunk, hogy felmérjük a teendőinket.

Készült is egy blogbejegyzés (jó néhány képpel illusztrálva) az "ilyen volt..." szellemében. De ezt talán majd akkor, ha mellétehetjük: "Ilyen lett..."

 

Rengeteg a halaszthatatlan teendő, az ötlet, a terv - azt sem tudjuk, mihez kapjunk.

Szeretnénk a ház megmentésére hathatós lépéseket tenni.

Szeretnénk, ha a kert, a ház kis szobája vonzó pihenőhely lenne nekünk, és mindenkinek, aki ide téved hozzánk.
És főleg azt szeretnénk, ha az a 20-30-50 vendég (vagy még több… ki tudja, hányunknak sikerül eljönni)  mind jó érzéssel gondolna majd vissza erre az augusztusi napra.

Most egyenlőre a legfontosabb gondunk, hogy legyen hova leülni, legyen mire tálalni.

Székek, padok, asztalok kellenek - lehetőleg olyanok, amik beleillenek a képbe, amit hosszabb távra megálmodtunk Verőcére.

Vadászunk és lecsapunk minden darabra, ami felbukkan a használt-piacon - Györgyi pedig ki sem látszik a bútorfelújítási munkákból. Vaterán találta ezt az öreg padot is - már második blogbejegyzés óta dolgozik rajta.. :)

 

Nekem pedig az öreg Singer-varrógép volt régi álmom - az itt-ott már rozsdásodó öntott-vas szerkezetet újrafestettem, már csak egy szép asztallapot kell kapnia, hogy szobánk egyik legszebb darabja lehessen, Remélem augusztusban süteményekkel vagy poharakkal megrakva fogja vonzani a vendégsereget.

Így aztán a tavaszi hétvégéken kiköltöztünk a tetőteraszra, és festékekkel, ecsetekkel vettük körül magunkat. És ha már így benne voltunk - lefestettük a tetőterasz korlátját is. Ráfért már - a rozsda bizony itt-ott már megtámadta - de most gyönyörű lett!

Timi kutyánk - aki nem maradhat ki egyetlen verőcei expedíciónkból sem - állandó szigorú ellenőrzés alatt tart bennünket, különösen ebédszünetben. :)

  

*

De fontos volna  - ha ugyan nem még fontosabb - a kert is.

Hogy visszafoglaljuk az erdőtől az utat, amin feljutunk a házhoz.

Hogy jó érzés legyen leülni a ház körül, a kisebb-nagyobb  teraszokon.

Hogy jó legyen a bogrács körül tenni-venni .

Ez persze nem egy  egyszeri nagy munka - ezt folyamatosan csinálni kellene.

Csinálnám is szívesen - csakhogy akkor másra nem-igen maradna idő, energia.

Valahol meg kell alkudnunk.

Dolgozunk az ügyön… aztán hogy mire jutunk augusztusig - meglátjuk…