Verőce naptárlapjairól

Borongós ősz van már.

A tetőteraszra kirakom még az asztalt, székeket, fázósan üldögélek egy kicsit (kávé mellett, természetesen), de már hűvös van ehhez. Nehéz szürke felhők járják az eget, és ha olykor ki is süt a nap, ide már csak délután jut belőle egy kevés . Ereje azonban már ilyenkor sincs.

Bizony ennek is eljött az ideje: bent a szobában, kályha doromboló melege mellett már kellemesebb. 

Egyedül vagyok - és az őszi erdő szomorú csendjében az elmúlt nyarat keresem. Hová lett...? Nem írtam róla egy sort sem... Tétován lapozgatom emlékezetem naptárlapjait - talán sikerül mégis életre kelteni,  mi minden történt itt idén, amíg a nyár zajos ünnepe végleg el nem csendesedett.