2022/01/25

Téli hajnal

Hajnal van.

A kályhában hunyorog még némi parázs, s a szoba kellemes melege körülölel. Az éjjel eshetett valamennyi hó, mert odakinn nincs egészen sötét - az ablakokon kéken dereng a dermesztő januári hajnal.


Az idei év első verőcei hajnala.


Nem sokszor járunk itt ebben a zord időszakban. Idén azonban hamar meg kellett kezdeni az évet, hiszen tavasszal végre folytatni akarjuk a megkezdett építkezést. Az építőipar mesterei pedig igen elfoglalt emberek...
A mi mesterünk szombatra ígérkezett, de én már a pénteken autóba tessékeltem Alex kutyát, elmentem Györgyiért, és nekivágtunk a téli expedíciónak. (kicsit élvezzük is ki, ha már kimegyünk) Alex láthatólag nagyra értékelte döntésemet, és most boldogan veszi birtokba a dermedt, zúzmarás erdőt. Beszagol mindennhová (hogy mit érez ebben a jeges világban, azt nem tudom...) és "segít" kinyitni, bepakolni...
Múltkor viszonylag rendet hagytam, a pelék sem túl aktívak ilyenkor - a házat hát egészen rendben találtuk. A új konyhát Györgyi most látja először, és (micsoda sikerélmény!) komfortja számára is egész meggyőző ...

Rövid a délután ilyenkor, nagyon. Mire bemelgszik a szoba, bekészítjük az éjszakára való tűzifát, egyszerre ránk szakad a hosszú téli este, mi pedig már nem is vágyunk másra, csak a kályha duruzsoló melegére, az ágy pihentető ölelésére..





És most hajnal van.

Odakinn jégé dermedt, halotti csendben, ujjnyi hó alatt nyárról álmodik a kert.

Hó takarja az öreg szánkót, ami már évek óta csak mint kerti pad szolgál a tűzhely mellett. Valaha a dombon húztuk-vontuk, de akkor még a domb legelő volt, ahol a szamóca-illatú fűben apró csemeteként nevelkedett a mai erdő, telente pedig térdig jártunk a friss porhóban.

Mellete a tűzhely egész fiatal. Havas téglái között elmúlt nyarak bogrács illatú tüzeinek emlékét őrzi, melyek a dermedt téli éjszakában olyan távoliak, hogy el sem lehet őket hinni.
A kapu előtt pedig a tegnap kint hagyott láncfűrész ébredezik, Alighanem sok dolga lesz a nap folyamán, mert az éjjel az utolsó szálig elégettük, ami tüzifánk volt.






A kályhában pattogva ég már a reggel tűz, a kávé csábító illatokat gőzöl az asztal fölött, és ettől egyszerre elkezdődik a nap. Gyűlik a tüzifa, készül a reggeli, és közben igazán nappal lesz. Szép, derült napsütéses téli délelőtt.



A kőműves pontosan, menetrend szerint érkezik, hogy megbeszéljük a részleteket.
A fejét csóválja.
- Ez bizony jóval több mint harminc négyzetméter... - mondja csak úgy, ránézésre - Van ez majdnem ötven is .. talán negyvennyolc...
(otthon kiszámítottam... 47,54 ... ) 
A tető rendbehozására tehát ingünk-gatyánk rámegy  - mégis megnyugszom egy kicsit. Megbízható, jó szakember, még nem csalódtunk benne.

A nagy trauma után aztán magunk maradunk a behavazott kerttel, és ez évi terveinkkel, melyeket a jelek szerint újra kell gondolnunk... Teszünk-veszünk még a kis házban, de az én fejem már az autózás miatt fő... Hogy fogunk ebben a hóban leereszkedni innen? 

De nem panaszkodhatunk. Az idő gyönyörű, a napsütötte lejtőkön már olvadt, és mi új tervekkel a fejünkben baj nélkül útnak indulhatunk.  




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése