2015/07/09

A legforróbb napokban

Ha haladni szeretnél, eredményeket szeretnél elérni kis birodalmadban, bizony nem a kánikulás időszak forró napjai a legszerencsésebbek erre a célra.

Különösen nem, ha a rendelkezésre álló idő nagyon korlátozott.

Most, július első hétvégéje ilyen alkalom volt.





A pénteki napot a áramszolgáltatás intézésére kellett áldozzam.
Hatalmas eredmény ez is - a mindeddig még nagyapa nevén lévő, ki tudja, milyen címre számlázott szolgáltatást egy ideje már ki is kapcsolták - intézése borzasztó nehézkes három társtulajdonossal innen Debrecenből. Féltem is tőle, nagyon nehezen szántam rá magam.
De  intézem, hónapok óta...  - talán most már látszik az alagút vége.

Reggel ott kezdtünk, Vácon. De ez nem volt elég - még fel kellett menni Verőcére lefényképezni a villanyórát, pénzt kivenni, befizetni még ezt-azt  Közben Györgyit fent hagytam Timi társaságában a hegyen, én meg vissza Vácra... Délután két óra is elmúlt már, mire én is átöltözhettem a felső házban.

Nem volt egy sikerélményekben gazdag napunk.
Amibe belefogtunk, nem sikerült, vagy nem tetszett a végeredmény.
Talán csak a kerti csap körüli részt sikerült rendbe szednünk úgy, ahogy megálmodtuk.
Szombat délben pedig már el is kellett jönnünk, mert egy esküvőn kellett orgonálni a Várban.


Ilyen volt...:(
Ilyen lett :)
  



*

Én azért szeretek ilyenkor is fent lenni.
A forróságban az ember meg-megáll a munkában, leül kicsit megpihenni, beszélgetni, átgondolni a dolgokat.
Ha Györgyi is megáll, kicsit bóklászunk a kertben, megpróbáljuk elképzelni,  mit hova teszünk, hova tálalunk, hogy is fog kinézni az a találkozó... Mi az, amit feltétlenül meg kell még csinálni, mi az, ami semmiképp nem fog elkészülni, de ott marad a fontos feladataink,terveink között.
Mi  mindent kell majd megcsinálni a házon, mi az, ami halaszthatatlan.

Nincs ennek a tervezgetésnek konkrét eredménye, én mégis úgy érzem, kézzel fogható közelségbe kerültünk céljainkhoz. Debrecenben mindez olyan elérhetetlenül távoli!

Van néhány dolog, amiről mindig megállapítjuk: Enélkül nem jutunk egyről a kettőre.

Az első talán most végre megoldódik - a villany.
Enélkül nem működnek a szerszámgépek, hosszúak a őszi, tavaszi, de főleg a téli esték a sötét házban.
Még egy rendes kávét sem lehet inni anélkül, hogy tüzet ne raknánk!

De legalább ilyen fontos volna a konténernyi hulladék elszállítása. Egyszerűen képtelenség valami vonzó, harmonikus környezetet kialakítani enélkül! Remélem, július végéig ebben is lépni tudunk!

És hát a legfontosabb - építész segítsége a házzal kapcsolatos teendőink, elképzeléseink kialakításához.
Hónapról hónapra romlik a kőház - hozzányúlni pedig szakértelmet, anyagot, pénzt, időt igényel.
Ezekből pedig nagyon kevés van. Koncentrálni kellene a végcélra, nem-igen engedhetünk meg magunknak költséges átmeneti megoldásokat.
Egyszóval - ki kell alakítani a hosszútávú elképzelést, és látni kellene a szükséges azonnal elvégzendő feladatokat is.
Ehhez pedig szakember kell.

Építész-mérnök? Építőmérnök? Statikus?  Nem is tudom pontosan.

Segítsetek megtalálni őt, mert ez egyre sürgetőbb!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése