Égigérő, áthatolhatatlan zöld fal a lombkorona, benne ezer élet döng-zsong-csicsereg...
Csendben dorombol az erdő a kora-májusi napsütés andalító melegében.
És alatta... - erdő alján pici ház - kis műhelyünk.
A "Villanegra".
Nagyapa hívta így, nem kevés öniróniával... és a furcsa név annyira ráragadt az évtizedek alatt, hogy ha akarnám se nevezhetném másképp.
