Ez az "elkészült" jelző szerfelett erős jóindulatról tanúskodik - a remekmű ugyanis mindennek volt mondható, csak szépnek, befejezettnek nem...
A zsalu nélkül készült beton széle izgalmas zegzugokkal tarkított, a szigetelő lemez, mint gyűrött szennyes alsónemű, szemérmetlenül kandikál a perem alól, alatta a terméskőfal pedig (a kőművesek már építéskor sem remekeltek ebben a tudományban) meglehetősen hektikus felületet alkot...
De végre magunk voltunk.
Kialakult egy élhető, nyugodt életritmusunk, amibe belefért munka, pihenés, az erdei csend békessége, és amiben jó volt látni, ahogy munkánk nyomán környezetünk, ha nem is nevezhető még szépnek, de mégiscsak napról napra szépül.
Mennyire más így dolgozni!
Napokig, hetekig tanácstalanul kerülgettem a házat. Mit kezdjünk most ezzel? Nézegettem, méricskéltem... az erdő felől, a legkevésbé rázós helyen kipróbáltuk a vakolást... Nem lett tökéletes, de ígéretesnek tűnt. De mi lesz ott, ahol nagyobb hézagokban hiányzik a beton, a fal?
Hosszas hezitálás után végül megszületett a megoldás: Nikecell csík kerül a párkányra (befúrt betonvasakkal rögzítve) - ez szép egyenes vonalakat fog eredményezni. A hézagokban terméskővel falazunk, végül a felületét be fogjuk vakolni. Ennek működnie kell - hiszen a városokban hasonlóan készül a falak utólagos hőszigetelése is.
Tele kétségekkel ugyan, de még a nyár elején hozzáfogtunk. Zsákos, előkevert maltert vittünk fel, betonvasakat fúrtunk a födém élébe,. Györgyi vágta a nikecell csíkokat (neki ez sokkal szebben ment, mint nekem) - ezeket aztán kifeszített madzag iránymutatása mellett feltűztük a befúrt vasakra.
Kialakult egy élhető, nyugodt életritmusunk, amibe belefért munka, pihenés, az erdei csend békessége, és amiben jó volt látni, ahogy munkánk nyomán környezetünk, ha nem is nevezhető még szépnek, de mégiscsak napról napra szépül.
Mennyire más így dolgozni!
Napokig, hetekig tanácstalanul kerülgettem a házat. Mit kezdjünk most ezzel? Nézegettem, méricskéltem... az erdő felől, a legkevésbé rázós helyen kipróbáltuk a vakolást... Nem lett tökéletes, de ígéretesnek tűnt. De mi lesz ott, ahol nagyobb hézagokban hiányzik a beton, a fal?
Hosszas hezitálás után végül megszületett a megoldás: Nikecell csík kerül a párkányra (befúrt betonvasakkal rögzítve) - ez szép egyenes vonalakat fog eredményezni. A hézagokban terméskővel falazunk, végül a felületét be fogjuk vakolni. Ennek működnie kell - hiszen a városokban hasonlóan készül a falak utólagos hőszigetelése is.
Tele kétségekkel ugyan, de még a nyár elején hozzáfogtunk. Zsákos, előkevert maltert vittünk fel, betonvasakat fúrtunk a födém élébe,. Györgyi vágta a nikecell csíkokat (neki ez sokkal szebben ment, mint nekem) - ezeket aztán kifeszített madzag iránymutatása mellett feltűztük a befúrt vasakra.
Jöhetnek a malter, és a kövek!
A ház előtt zúg a fúrógép, fröcsköl a bekevert malter, kövekből pedig egész kupacot halmozunk fel a tetőn. Órákon át forgatom őket, hogy megtaláljuk a hézagba leginkább illeszkedő, jól feltámaszkodó formát. Ha megvan, jöhet alá, fölé a malter.
Első nekifutásra elkészült a kert felöli oldal. Szép lett! Szinte kedvet kaptam a folytatáshoz!
A hosszú oldal már kicsit nehezebb falat - nem könnyű tartani az egyenest, nem is sikerült tökéletesen. De nyár végéig (volt még rá két hétvégénk) ez is elkészült.
Szeptemberben úgy hagyhattuk ott a házat, hogy a homlokzaton végigfut a cseppentő lemez.
Egész ház-formája lett tőle! :)
Ősszel pedig - reményeink szerint - innen folytatjuk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése