Elmentek az utolsó vendégek is - és mi magunkra maradtunk.
Csend van.
A kerítés mellett egy feketerigó bátortalankodik: "Most már ugye szabad.. .?" - és meg-meg zörren az avar, ahogy keresgél.
A szemközti hegy mögött épp most készül elbújni a nap.
Fényében vörösen lángol még a faház homlokzata, de a kert már magára maradt, a Delelő környékén az Sötétség bóklászik a fák alatt, a lombok között pedig most indulnak útjukra kis lakótársaink, az álmennyezetben tanyázó pelék.Nem látjuk őket - csak a lomb mozdul néha, ahogy végigfutnak az ágakon.
Ülünk a tetőteraszon, alig esik egy-egy szó - de fejünkben az elmúlt nap mozgalmas történései kavarognak,
kellő összevisszaságban.
