Őszi vendégvárás

Ilyenkor, október végén már a nap is mintha nehezebben kelne fel párás, ködös ágyából. - még tíz óra felé is hideg, nyirkos derengés az egész  világ. Az ember el sem hiszi,, hogy dél felé  napfényben fogja melengetni magát az aranyló erdő.

Pedig ebben reménykedtünk!
Jó időt ígértek, és mi megint vendégek egész seregére számítottunk.

Októberi hosszú hétvége

... és akkor most jöjjön a blog új funkciójának első igazi megnyilatkozása! :):)

Az októberi hosszú hétvégét mindenki nagy tervekkel várja - mi is...:)
Természetesen fent leszünk Verőcén -  ezúttal mindenféle határidős szorítások nélkül, csak önmagáért, önmagunkért.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szeretnénk semmit csinálni - reményeim szerint két napi munka elég lesz ahhoz, hogy a Villanegrából ismét használható műhely váljon.

Igen, két napi - sajnos csak a péntek-szombat (október 23-24) a mienk, vasárnap már Buda várában van a helyem.
De ezen a két napon szívesen látjuk a hozzánk betévedt vándort!

(hozzá kell tenni - október 23 még nagyon messze van. Most így tervezzük, de addig még jó sok víz lefolyik a Dunán... előtte nem árt egy telefon....)

Emlékezzetek!

Ma két éve még velünk volt...
Nagyapa után talán ő tett legtöbbet Verőcéért.

Ne Abonyban... Cegléden... vagy a temetőben keressétek...
... abban keressétek, ami valóban Ő volt!
Ott megtaláljátok... és megértitek: valóban velünk maradt.


Ezen az oldalon -> Őrá emlékezem.

Géza bácsi prédikációja

Géza bácsi elküldte nekünk a Verőcén elmondott igehirdetésének vázlatát.
Nagymamára emlékező gondolatait talán többen szívesen újra olvassuk.
Úgy gondoltam, ez megérdemel egy önálló oldalt   "100 éve született Nagymama"  cím alatt olvashatjátok -   ne kerüljön a lista végére később sem! 


Lencsevégre kapta az alkalom háziasszonyát és naplopó fotósát is :) - ez a kép az "Évforduló" oldalon kapott helyet.

Családi találkozó után

Elmentek az utolsó vendégek is - és mi magunkra maradtunk.
Csend van.
A kerítés mellett  egy feketerigó bátortalankodik: "Most már ugye szabad.. .?" - és meg-meg zörren az avar, ahogy keresgél.

A szemközti hegy mögött épp most készül elbújni a nap.
Fényében vörösen lángol még a faház homlokzata, de a kert már magára maradt, a Delelő környékén az Sötétség bóklászik a fák alatt, a lombok között pedig most indulnak útjukra kis lakótársaink, az álmennyezetben tanyázó  pelék.Nem látjuk őket - csak a lomb mozdul néha, ahogy végigfutnak az ágakon.

Ülünk a tetőteraszon, alig esik egy-egy szó - de  fejünkben az elmúlt nap mozgalmas történései kavarognak,
kellő összevisszaságban.

Néhány kép az elmúlt 50 év messzeségéből

Végre... ! :)

Végre elérkezett az idő, hogy az igazán fontos feladatokkal foglalkozhatunk. Végre valóban arra koncentrálhatjuk picike kis anyagi erőnket, amire a legnagyobb szükség van.

Azt hiszem, valami merőben új  történet kezdődik most. Már nem csak az embermagasra felnőtt csalánt vágjuk le havonta egyszer, már nem csak a még lakható egyetlen helységet söpörjük ki néha. Végre tényleg a házzal, a kőház megmentésével foglalkozhatunk.
Rászántuk magunkat - építészeket hívtunk, nézzék meg, segítsenek az azonnali életmentő beavatkozásban, segítsenek a távlati elképzeléseink kialakításában.

Kérünk egy visszajelzést

Nagyon közel már aug.22 - kérlek benneteket, egy rövid üzenetben/emailben jelezzetek vissza, ki tud jönni, ki nem - legyen valami fogalmunk róla hányan is leszünk!

Jól sikerült, dolgos hétvégénk volt

Hetek óta mindig csak arról írok, hogy hogyan és miért NEM haladunk úgy,. ahogy szeretnénk.
Erősen kellett tartanunk egymásban a lelket, hogy el ne keseredjünk túlságosan emiatt.

Most végre - úgy tűnik - beérik a sok korábbi erőfeszítésünk. Sokat haladtunk a hét végén.

A legforróbb napokban

Ha haladni szeretnél, eredményeket szeretnél elérni kis birodalmadban, bizony nem a kánikulás időszak forró napjai a legszerencsésebbek erre a célra.

Különösen nem, ha a rendelkezésre álló idő nagyon korlátozott.

Most, július első hétvégéje ilyen alkalom volt.

Benn a nyárban...

Amikor az ember nekikezd élete egy új időszakához, tele van nagy elhatározással, lendülettel.
Semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.

Aztán telnek a hetek, hónapok.
Sokszor elkeseredünk - amit megcsináltunk a múltkor, most kezdhetjük elölről. Nem lett tökéletes, nem maradt meg, újra benőtte az erdő...
És nekifogunk újra. Összeszorítva a fogunkat, már kevésbé lelkesen, de csináljuk, makacsul.

Megvan már az időpont

Lassan mögöttünk az egész  tavasz - ideje már, hogy valami biztosat mondjunk a családi találkozó időpontját illetően

Meg is született a döntés: 

augusztus 22-én, szombaton  

várunk mindenkit, aki csak szeretne jönni.

M E G H Í V Á S

... és akkor következzen a "hivatalos" meghívás! :)

Kedves Családtagok, Rokonok, Ismerősök!

Talán már  más forrásokból (személyes beszélgetésekből, családtagoktól, Facebookról) értesültetek róla - szeretnénk idén egy ünnepi családi találkozót szervezni Verőcén.

A találkozónak két szép kerek évforduló ad különös aktualitást:

• Ebben az évben lenne nagymama éppen 100 éves.
• Ebben az évben lesz épp 50 esztendeje, hogy a verőcei telek a család birtokába került.

A családi találkozóra szeretettel várunk MINDENKIT, aki a családhoz tartozik, vagy bármi módon kötődik a verőcei nyaralóhoz.

Azokat is, akiket nem sikerül személyesen, emailben, Facebookon, vagy bármi módon elérnem.

Ezért kérlek benneteket, adjátok tovább - ne csak az információt, hanem a meghívást is.

Senki ne érezze úgy, hogy “nem hívtuk”, csak azért, mert nem sikerült még elérnem!

Hozzáfogtunk...! :)

Tavasz van végre - most már semmi kétség - és mi újra itt, Verőcén

A hosszú tél után szombaton végre nekivágtunk, hogy felmérjük a terepet - lássuk, mi vár ránk
Gyönyörű koratavaszi időnk volt -  Ilyenkor virágzik a hóvirág, nyílik a som... a munka mellett muszáj fényképezni is :) El is hoztam gépet, objektíveket, kellékeket, mindent - csak a memóriakártya maradt ki... Így aztán blogbejegyzésem színesítéséhez be kell érnem néhány mobiltelefonos képpel.. .