Kezdődik az év

Mostanában  -  hájjal kenegetve blogírói önérzetemet - többen hiányolták  az  újabb blogbejegyzéseket. Igaz, alighanem kissé egysíkúak ezek az írások, mert – ahogy nemrég fogalmazta valaki - „valahogy mindig az a végkicsengés, hogy milyen jó itt kávézni”

Hát ez igaz. A tetőteraszon feltálalt kávénak valóban nincs párja. Nélküle talán fel sem kelne a nap a Borbélyhegy mögül!

Csak hát mostanában nem ezeken van a hangsúly. A hangsúly a feladatok végtelen során van, melyek sokszor nem épp testhezállók. Számtalan tervünknek feladatunknak végére járni pedig (ezt évről évre tisztábban látom) mind kevesebb az idő, fogynak az esélyek - tehát hajrá…! gyerünk, csináljuk, intézzük, még gyorsabban, még intenzívebben…!

…még több munka, még több ügyintézés, még több  pénz...

Boldog új évet mindenkinek!

Kicsit megkésett a jó kívánság, tudom, de hát idén először ad életjelet magáról a Blog - neki még Új Év van :)
Persze a verőcei Újév kicsit más, mint a nagyvárosok pezsgőmámoros, tüzijáték-sziporkázós szilveszteri mámora.
Itt a ház magára hagyva fagyoskodik a váratlanul komolyra fordult télben. A kopasz ágak között zavartalanul nyargalászik a metsző északi szél, hordja a porhavat. A magaslesről méteres jégcsap lóg, a dagonyánál pedig néhány őz keresgél. Bármit, ami ehető...
A hírek szerint egész komoly hó esett arrafelé.
De most még itt ülünk a nagyváros szívében, és életünk ezer frontján próbáljuk tervezni, beindítani a Boldog Új Esztendőt.
Azt a 2017-et, aminek sok egyéb mellett még mindig fontos motívuma lesz Verőce.

Egy éves a blog

Eddig többnyire akkor került ide valami újdonság, ha kint jártunk.
Ha feltöltekeztünk a hegyek tiszta levegőjével, Verőce csendjével, ha jutottunk valamire, és új tervekkel és feladatokkal volt tele a fejünk.

Most hetek óta esik... Ki sem moccanunk a városból, csak a négy fal közül emlékszünk vissza sóvárogva az elmúlt hónapok eseményeire.

Az elmúlt EGY ÉV eseményeire.

Mert a napokban EGY ÉVES lett a verőce50 blog!
Igaz, a neve már idejétmúlt, idén már Verőce51-nek kellene nevezni - de azt hiszem, nem fogom átkeresztelni, annyira rááll már a fülünk, a szánk. :)

Hozzáfogtunk...! :)

Tavasz van végre - most már semmi kétség - és mi újra itt, Verőcén

A hosszú tél után szombaton végre nekivágtunk, hogy felmérjük a terepet - lássuk, mi vár ránk
Gyönyörű koratavaszi időnk volt -  Ilyenkor virágzik a hóvirág, nyílik a som... a munka mellett muszáj fényképezni is :) El is hoztam gépet, objektíveket, kellékeket, mindent - csak a memóriakártya maradt ki... Így aztán blogbejegyzésem színesítéséhez be kell érnem néhány mobiltelefonos képpel.. .