Új szobával gazdagodtunk

Még épp hogy a falak állnak, épp hogy zárhatók az ajtók-ablakok - mi már birtokba vettük új lakóterünket! 

Olyan a ház most, mint egy vázlatrajz:
Bár rengeteg a feladat az igazi használatbavételhez, de a funkciók már körvonalazódnak, leendő hangulata már itt-ott mutatja magát.  
Van már külön hálószobánk -  hűvös, mint a középkori várak termei. Van külön, tágas nappalink - étkezőasztallal, amit négy oldalról körülülhet a család.


Ha most szállóvendégünk akad, immár külön lakosztályt bocsáthatunk a rendelkezésére :) :) 

Újra zárható!

Oly sok szomorúság után éppen ideje, hogy valami jó hírről is beszámoljunk!

A nemrég még omladozó kőház szétkorhadt nyílászárói helyén immár vadonatúj, gyönyörű borovi fenyő ablakok néznek a kertre, bejáratát pedig sok ponton záró, jól szigetelő, szintén  borovi fenyőből készült ajtó védi, szuper-biztonságos zárral!

Szivárvány....

.

Egy pillanatra a szürke felhő benne... - Anyu

Aztán semmi.

Csak a szivárvány. - és halk surrogás… a szökőkút hűsítő permetének alázuhanása.

Ennyi…

Timi elment...

Danikám, azt mondtad, néhány hét, legfeljebb egy-két hónap... Addig kell csak vigyázzak rá...

...aztán jól itt hagytál bennünket...

Mi pedig vigyáztunk egymásra.
Timi és én.

Négy éven át, kitartó, hűséggel... (ő talán kicsit több hűséggel :) )

Idén először... - A Fűszerspirál

Ha hiszitek, ha nem  - lassan végére érünk a télnek!

A városból eltűntek az utolsó hófoltok, enged lassan a fagy, már hajnalonként is 4-5 fok van odakinn, nap közben pedig biztatóan langyos a napsütés.
Már épp ideje volt, hogy - idén  először - szétnézzünk a kis birtokon, megnézzük, félkész kis házunk hogyan vészelte át a telet.

Felhőbe hanyatlott.. . .

Arany János születésének 200. évfordulóján

"Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;

Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,Tetején lobogós hadi kopja."

Ott valahol a hegyek mélyén, tőlünk, a verőcei birtoktól alig karnyújtásnyira rejtőznek egy régi-régi vár romjai. Szégyen ide, szégyen oda... még sosem jártam ott.

Kék hegyek vadászai

Gyerekkorunkban faltuk az indiánkönyveket, és filmeket.

Alapmű volt Cooper Nagy Indiánkönyve, a gyarmatosítás korának majd' egy századát átívelő regényciklus.

És a mozifilmek!

Emlékszik még valaki Gojko Mitic filmjeire?
Máig látom a sziklás völgyek útvesztőjét,  érzem az erdők hűvösét, a tágas, füves legelők forró szelét...

A Szabadságot.

Boldog új évet mindenkinek!

Kicsit megkésett a jó kívánság, tudom, de hát idén először ad életjelet magáról a Blog - neki még Új Év van :)
Persze a verőcei Újév kicsit más, mint a nagyvárosok pezsgőmámoros, tüzijáték-sziporkázós szilveszteri mámora.
Itt a ház magára hagyva fagyoskodik a váratlanul komolyra fordult télben. A kopasz ágak között zavartalanul nyargalászik a metsző északi szél, hordja a porhavat. A magaslesről méteres jégcsap lóg, a dagonyánál pedig néhány őz keresgél. Bármit, ami ehető...
A hírek szerint egész komoly hó esett arrafelé.
De most még itt ülünk a nagyváros szívében, és életünk ezer frontján próbáljuk tervezni, beindítani a Boldog Új Esztendőt.
Azt a 2017-et, aminek sok egyéb mellett még mindig fontos motívuma lesz Verőce.

Itt a vége...

Végére értünk.
Lassan végére értünk az esztendőnek. Az idén azt hiszem, utoljára jártunk fenn.

Nagy tervekkel, nagy feladatokkal indultunk - ideje, hogy számot vessünk, mi hogy sikerült.

Végére értünk az építkezés első ütemének is.
Áll a szerkezetkész kőház, levonultak az építők!

A cél: a küzdés maga

Október vége felé járunk.
Fagyok még nincsenek, de a hajnalok már csípősen hidegek, hetek óta esős, nyirkos a világ.

De ezen a hétvégén szerencsénk volt. Az ég kitisztult, ezer ágra süt nap. Meleget ugyan nem ad, de színe lesz tőle az erdőnek – a rőt vörös és aranyló sárga tobzódásában mintha nem fázna annyira az ember.

Érték vagy divat?

Néha a facebookon feltűnik egy-egy öreg ház, vastag, repedezett, szúette mestergerendákkal, robosztus kőfalakkal, kicsi ablakaiban muskátlival… Ilyenkor mindenki ilyen helyre áhítozik, így szeretne élni - vége-hossza nincs az epekedő, lelkes hozzászólásoknak.
Napjaink “divat-hulláma” felkapta a régi idők tárgyi emlékeit. Komoly pénzekért cserélnek gazdát régi rádiók, szenes vasalók, petróleum lámpák, öreg parasztbútorok.

Nyár végén

Nyár vége felé ballagunk.
Nincs már szabadságunk, de igazából nincs már dolgunk sem odafenn. Mégis úgy érezzük, jó gazda módjára szemmel kell tartanunk az építkezést.
Meg hát hajt a kíváncsiság is. Felmegyünk hát most is, csak úgy, néhány órára, hogy körülnézzünk.

Kő vagy tégla? - késhegyre menő viták

Öreg ember fogai bizony tönkremennek.

Egy idő után már nem is javíthatók - az elpusztult öreg fogakat bizony kidobják, és helyébe műanyag fogakat ültetnek.
Azzal is lehet rágni - talán még jobban is - nem fáj, nem érzékeny, nem megy tönkre, ellenálló, korszerű... de hát, ugye, mégsem az igazi...

A verőcei ház most ilyen műfogsort kap.

Luca széke

No igen... mert azért az is készülget!
Lassan, lassan, nem mondom... de mégis csak mindig halad egy kicsit.

Akkor pedig talán a mi házunk is állni fog egyszer!

Szabadságunk második hetében ismét felnéztünk, történt-e már ott valami változás.

Megkezdődött?

Két hét munka után, 3-án hagytuk el a terepet. Amennyire tőlünk telt, és amennyire a szükséges instrukciókal el voltunk látva, mindent flottul előkészítve.


Ma 17-e van - Két száraz, kánikulás hét telt el azóta.

Ideális idő az induláshoz.

Szünet után...

Tényleg csak egy lélegzetvételnyi volt... - kedden már újra itt voltunk.
Úgy döntöttünk, még egy hetet rászánunk a bontás utáni munkákra.

Most már többnyire kettesben voltunk.
Párom nap mint nap innen ment dolgozni, délután ide jött vissza, este itt húzódtunk a magasban magában álló titkos oduba :)

És hordtuk, hordtuk...

Nyári napforduló

Június vége... a leghosszabb, legforróbb napok az esztendőben.
Nagyapa születésnapjának, a nagy családi összejöveteleknek időszaka.

Idén sem maradt el - de a fakanál és bogrács helyett ezúttal a csákány, lapát,  talicska léptek elő főszereplővé.
Kárpótlásul viszont egy hétig tartott :) :)

Most van egy lélegzetvételnyi szünetünk - egy rövid képes beszámolóra talán éppen elég - aztán megyek, folytatom még egy kicsit :)

Vár állott, most kőhalom . . .

Nézem a födém nélkül maradt, csupasz kőfalakat...

Szép! Még így, romjaiban is.

Erdők, hegyek mélyén megbúvó középkori várak romos ormai jutnak róla eszembe.

Robosztus, fél méteres, gyönyörűen rakott terméskőfalak...

Ütött az óra . . .

Az omladozó kőház utolsó napjait éli.
Ma aláírtam a bontási munkálatokra vonatkozó szerződést.


A munkák elvégzésében egy dunakeszi kűmüves, Bodor Tibor lesz segítségünkre.
Három héten belül megkezdődik a bontás, és kb egy hétig fog tartani.

Az első akadályt sikeresen vettük

Én úgy gondolom, a verőcei birtok, a romos, öreg ház magában hordozza a lehetőséget, hogy a Dunakanyar - Börzsöny egyik egyedi, különlegesen szép ékszere legyen. 

Ezt a potenciált mindenképpen meg kell őriznünk, sőt, ha lehet, ebben az irányban kell elindulnunk.
Azt gondolom, ez nem egszerűen lehetőség - ez majdnem kötelessége annak, aki évszázados örökség felett sáfárkodhat.