A városból eltűntek az utolsó hófoltok, enged lassan a fagy, már hajnalonként is 4-5 fok van odakinn, nap közben pedig biztatóan langyos a napsütés.
Már épp ideje volt, hogy - idén először - szétnézzünk a kis birtokon, megnézzük, félkész kis házunk hogyan vészelte át a telet.
Szép hétvégét sikerült kifognunk.
Én már péntek délelőtt nekiindultam, hogy egy órányi utazás után végre felkapaszkodjak a meredek hegyi úton, és kiszálljak a kertünk alatt.
Csend és békesség mindenütt.
Semmi sem változott. Megvannak még a betontömbök, amiket tavaly nyáron nem tudtunk a konténerbe emelni, ott van az út mellett a mellészóródott lapátnyi törmelék, ahogy ősszel hagytuk. Az erdő megőrizte nekünk utolsó dolgos napunk minden apró nyomát.
Ballagok fel az ösvényen. Megrakva, mint egy málhás szamár - de nem baj, nem sietek.
Az erdő még tágas és átlátható - a lombja-vesztett fák között lelátni a szomszédig, ahol most is magányosan áll a ház, látni a hegygerincet, szinte a kilátóig.
És persze A HÁZAT.
Ajtók-ablakok nélkül, mint valami barlang ásít felém onnan fentről.
Nem járt itt a madár sem...
Csak a hóvirág tudja elhinni - vége a fagyos megpróbáltatásoknak.
Itt is, ott is fehérlik az avarban, és én hálásan konstatálom, hogy megúszta az elmúlt nyári tatárjárást.
Délután, munka után megjön Györgyi is - most már igazán munkához látunk.
A terv: rendbeszedni a ház közvetlen környékét, elhordani a maradék köveket (hegyekben áll!) birtokba venni az alsó házat, a villanegrát, a kertet.
Nagy munka lesz ez is!
Lassan haladunk, úgy tűnik ez is akkora projekt lesz, mint a sitt-hordás.. :(
Szombaton délben már kezdünk belefáradni.
Vágyunk már valami kreatívabb, sikerélményt is nyújtó munkára.
Építsük meg régi álmunk, a fűszerspirált!
Kicsit hezitálunk a helyén (előre kell tervezni, hogyan szeretnénk kialakítani leendő kertünket) - végül a gesztenyefás terasz mellett döntünk.
A ház felé eső része díszkert lesz, hátrébb lesznek a haszonnövények - ennek a területnek a közepe lesz a fűszerspirál!
Pontosan kimérjük a helyét, kijelöljük a 160 cm átmérőjű kört is:
Az építés technológiáját is most okoskodjuk ki.
A kijelölt terület közepére mehet egy kis domb az épitési törmelékből (a termő réteg alatt elfér) aztán a szélétől kezdve kezdjük feltölteni termőfölddel.
Innen már egyszerű a történet - spirálisan haladunk felfelé, a növények helye laza, következő szint kőfala alatt pedig igyekszünk rendesen betömöríteni a feltöltött talajt. Nem vagyok nyugodt afelől, hogy az agyagos földben megmaradnak-e majd a fűszernövények - úgy tervezzük, hogy legközelebb kap még egy réteg virágföldet is.
Szombat dél van, de még mindig nincs kész.
A nap ragyogóan süt felettünk, a föld omlik a kezünk között...
Maradunk még egy kicsit, csináljuk még...
Szerintem gyönyörű lett.. :)
Indulás előtt még egy kicsit rendezkedünk a Villanegrában - a leendő műhelyünket szeretném végre látni benne, Györgyi felújítandó kincseket keres....
Délre terveztük... de bizony este lett, mire haza készülődtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése