Péter-Pálkor

A nyári napforduló, június utolsó hétvégje a verőcei évad legjelentősebb, igazi piros betűs ünnepe. Ide várjuk ilyenkor gyerekeinket, unokáinkat. Sokukat év közben alig látjuk, hisz szerte széjjel élnek az országban, Füzértől Debrecenen át egészen Badacsonyig...

Igen, Badacsonyig! 

Mert hogy idén Dettiéket is várjuk a két aprósággal - hadd élvezze együtt az egész siserehad a nyári erdő felhőtlen szabadságát!

Otthon az idős szülőkre nehéz idők járnak mostanában. - állandó segítségünkre szorulnak, így aztán nem-igen tudunk kimozdulni mi sem. Idén nincs tehát hosszas készülődés - nincs egy álló hétig tartó kertészkedés, ház-takarítás, csinosítás. Csak péntek reggel érkezem, akkor is egyedül.

Kánikulai mozdulatlansággal fogad a kert, az erdő.
A nyár kellős közepén járunk - a nap kétkézzel szórja izzó aranyát, sárgára perzselve az aszott füveket. A bokrok, fák poros mozdulatlanságban állják a hőséget. Az erdő sem sokkal jobb... a pókhálós, avarszagú csendben levél sem rezdül. Egy-egy cinke elvetődik ugyan a dagonya vizéhez, de csak térül-fordul, s már el is tűnik - ki tudja hová.
Utána csend.

Hiszen vártuk mi a nyarat, a meleget nagyon is, de hát jóból is megárt a sok...

Azért csak belevágok, csendes rutinszerű, nyugodt lassúsággal. Tudom a leckét, tudom, mihez mennyi idő kell. Némi legényes takarítás, vízhordás, bevásárlás, favágás, a kerti bútorok, asztalok, székek elhelyezése... 

Hányan is leszünk?
Idén nem sokan.  

Nóriék nem jönnek. Persze, tudom - Füzér tényleg nagyon messze van egy egynapos kiruccanáshoz, különösen öt gyerekkel. De nem jön Zsófi sem - őket, úgy látszik, nem sikerült időben és elég egyértelműen hívnom. Ági pedig csak úgy elmarad - minden különösebb kommentár nélkül.

De akik itt vannak! Palkó vezérlete alatt a négy kis csaj - ők aztán igazán elemükben érzik magukat! 

Fantáziájuk kimeríthetetlen. Mindig vannak nagyszerű ötleteik, amit - szabadság ide vagy oda - néha azért nyesegetni kell.
Palkó azzal kezdi, hogy fűrészt akar. Természetesen nem kap, mert a fűrész veszélyes szerszám ennyi apróság között - de ezen Palkó nem akad fenn, van alternatív javaslata: jó lesz a balta is :) 
Aztán "félelmetes medvék jönnek az erdőből"  - természetesen Palkó akarja az izgalmas vészhelyzetben parancsnokolni a kicsiket. Ettől meg Kamilla rémül halálra, mert a medve - úgy tudja - nem túl barátságos állat, ő pedig nincs még egészen tisztában Palkó harcias fantáziájával. Nagy nehezen sikerül csak megnyugtatni, és attól kezdve Alex kutya a "medve", aki pedig nem tűnik túl vérszomjasnak :)

Az öreg diófa alatt nagy lavórban vizet langyosít az izzó nap. Ebben pancsolni, kilötykölni, széthordani, újratölteni a kicsiknek megunhatatlan játék. 

  

Idén már a tetőteraszt is birtokba vehetik (majdnem kész a korlát), és a hatalmas betonfelület most egyetlen rajztábla. Mindenkinek jutna vagy tíz négyzetméter, de azért össze lehet rajta veszni :)  Délutánra mindenesetre a ki tudja hány tengelyes gőzmozdony  végig ér  a majd 12 méteres tetőn.

A nagy kedvenc természetesen Alex kutya. 

Igaz, Veronka szerint az "Alex" névnek nem sok értelme van, ezért kicsit megtoldja, és "Alexebb kutya" lesz belőle - aminek igazságát nem is vitatja senki. Micinek mindenesetre ő a kedvenc játszótársa -megunhatatlan szórakozás nyüstölni a nálánál háromszor nagyobb állatot.

De a sláger idén mégiscsak a hintaágy. Lehet ez mindenféle jármű: lehet kiszállni, beszállni, még biztonsági öv is akad rajta: a kispárnák tépőzárja, ami persze másra is jó - hátadra csatolva príma repülő szerkezet lesz belőle, amivel el lehet hagyni az anyahajót egy kis kiruccanásra.

Palkó irányításával aztán repül is mindegyik :)

Időközben elkészül az ebéd is, és a siserehadat végre egy helyre sikerül terelni. A gulyás (mint mindig) most is kiváló, az asztalon még utána is roskadásig a mindenféle finomság, de az ebéd koronája  ebben a forróságban mégiscsak a Dinnye! - igen, így nagy betűvel, mert talán még piros kezdőbetűt is megérdemelne! Még szerencse, hogy olyan nagyra teremette a "Természet-felelős"!

 

Ebéd után aztán pihenősebbre fogtuk.

Mici - a legkisebb - a gesztenyefa árnyékában tartja délutáni sziesztáját Mama társaságában,  a nagyok pedig felfedezik maguknak a faházat.

Na nem ebéd utáni alvás céljából  persze... más a titok nyitja. A szobába betévedt (vagyis inkább "letévedt" a tetőtérből) egy pele,  és most mozdulni sem mer szegény... 

A gyerekek az ágyon, a kis pele pedig a tető alatt... Nagy cipőgomb szemei aggódva lesik a lent történteket. Palkó természetesen meg akarja fogni, haza akarja vinni. Apja még hajlana is rá (nincs helye egy pelének a szobában!) de nekem porcikám sem kívánja a pele-kergető izgalmakat... a pele tehát (előbb-utóbb) elvonulhat békességben.

Palkót alig lehet megvígasztalni :)

Hát... nem unatkoztunk ezen a napon mi sem!. Rég nevettünk ennyit az apróságok kimeríthetetlen fantáziáján, igazi hamisítatlan gyermekségén, s kimondhatatlanul élveztük, ahogy a gyerekek, akik azelőtt sosem találkoztak, pillanatok alatt egymásra találtak, és együtt vették birtokba a Nyarat, a napsugaras Szabadságot!