Év végén...

Dermedt némaságban hallgat az éjszakai erdő, csak a ház ablaka néz ki hunyorogva a decemberi sötétségbe. 

Az asztalon két mécsestartó. Valamikor Dani hozta ide, és most évről évre felloban bennük a két halványan pilákoló kis fény - az emlékezés lángja. 

Ilyenkor melegebb lesz a kis szoba, mélyebb a csend. A pókhálós sarkokban hallgat a sötétség, s ki nem mondott gondolataink között régen elmúlt események, rég elfeledett szavak bujkálnak. 

Kilenc éve már, hogy  magunkra hagyott bennünket. 
Ma kezdené meg negyvenedik évét.