Rózsák és levendulák

"Nem is kell messzire utazni, ha egy kis provance-i hangulatra vágysz" - írta egyszer valaki, mikor rácsodálkozott az erdőben megbújó kis terméskő házikóra. 
Ez a gondolat aztán be is fészkelte magát a fejembe. Provance-i tájak jelentek meg előttem - öreg kőfalak, a kertben dús levendulát lengető a forró széllel... 

Igen! -  levendulát kell ültetni a ház környéki, mindig napos, kopár szegélyekbe!

A kis palánták aztán meg is érkeztek (közvetlenül Pannonhalmáról) szám szerint huszonöten. Egy részük a budai kert napsütötte rézsűjébe kerül, a többi pedig utazik tovább, Verőcére... 

És most itt áll az autó újra, a kert alatt...

Az erdő száraz, mint a tapló.  

A  fű alig nőtt, az aszott teraszokon csak néhány őshonos gyom kapaszkodik a szikkadt földbe gonosz szívóssággal, évtizedes, talán évszázados gyökereivel.

A két hete ültetett eperpalántáknak csak a kiszáradt csonkjai maradtak...

Keserű szájízzel pakolok ki, nyitom az házat.
Locsolni kellett volna!
Szótlanul hozom a táskákat, szerszámokat.
Miért is nem járunk sűrűbben...?  - 

Na de majd ezután... a levendula nem járhat így!
Kikerül az asztal, székek, az asztalra kávé..
...és lassan elolvad a csalódás keserűsége, beszippant a Csend, a májusi erdő, ami (szárazság ide vagy oda) mindig szép.

A villanegra előtt vadrózsa nyílik, (nem is tudom, láttam-e már így virágozni), a nap ezer ágra süt, és előttem négy erdei nap áll.
És vendégeim is lesznek.. :)

Másnap Györgyi is megérkezett. Helyükre kerültek a levendula palánták, amelyek kicsik voltak, egymástól tisztes távolságban szerénykedtek, és egyáltalán nem sugallták provance-i udvarházak forró, dús virágágyásainak hangulatát... De a szakértők szerint kell köztük a legalább fél méteres távolság, mert nagyok lesznek és terebélyesek egyszer... :)

Nagy erőkkel (és mérnöki precizitással) folytatódott a terasz építés is - reményeim szerint még egy-két alkalom, (párszáz vödör föld) és füves terület lesz ez is, alaposan megnövelve a ház előtti életteret.

  

 

Kicsit alakítottunk a gesztenyefás terasz sokat vitatott ágyásain is a fűszerspirál körül.

Rövidebbek lettek, és írisz virágzik bennük . Egy héttel később pedig, mikor locsolni jártunk itt, két gyönyörű rózsatő került még ide.  Első fecskeként, leendő rózsakertünkbe.. :) Szeretnénk beletanulni ebbe a titkos tudományba is!

A vendégjárás pedig igazán nagyszerűen sikerült.

Igaz, mire Peti és Palkó (két nap késéssel) megérkeztek, a nekik szánt ebéd már elfogyott, de a bográcsban kiváló pörkölt főtt, asztalra mégiscsak került mindenféle finomság, Palkó pedig nagy élvezettel vette birtokba a kerti vasút pályáját..

Befutottak Ancsáék is természtesen  Zokni kutya társaságában,  aki mindig nagyon élvezi az erdei életet - ezúttal a kövek között surranó gyíkok kergetése kötötte le minden figyelmét.

Nem maradhatott el a hegy bejárása sem. Uticél most is a hegytető, Aranyoskút, ahonnan belátni az egész falut, a Dunakanyart, egészen Zebegényig, Visegrádig.

  

Egy hét telt el - és eső még mindig semmi.

Menni kell, vizet kell adni a levenduláknak - nem juthatnak az eperpalánták sorsára!

Odafelé Dunakeszin útba esik egy nagy kertészet  - ami komoly veszélyt jelent a  patikamérlegen kicentizett költségvetésünkre... Ezúttal két gyönyörű rózsatő szegődött hozzánk, hogy a felújított virágágyásunk ékességei legyenek.

 

Néhány héttel később aztán véget ért a szokatlan tavaszi szárazság. Özönvízszerű esőkről érkeznek hírek - az utcákon hömpölygő vízről, elmosott otthonokról, aluljáróban elsűllyedt autóról... 

Nem, locsolni most biztosan nem kell kimenni.

De abban biztos voltam, hogy életre kelt a kert, és embermagas gyom vár bennünket.

A ribizli is most érik, ha nem megyünk, mind a madaraké lesz...

Autóba pakoltam hát a fűkaszát, és nekivágtam az útnak.

És ezúttal nem ért csalódás.

A fű egyszeriben kizöldült, az aljnövényzetben itt is, ott is harangvirág nyílik.

A  levendulák szépen megeredtek, a kis rózsatövek már virágban, a paradicsom óriásit nőt, és négy eper-palánta mégiscsak túlélte a tavaszi szárazságot.

Az alsó teraszon tényleg embermagas a gyom, de aljában itt is, ott is szamóca érik.

És persze a ribizli..

A levendula pedig EKKORÁT nőt : 

 

Nem volt szép időnk (alig pár percre sütött ki a nap), hűvös szél fújt egész nap, néha még az eső is szemerkélt.  Estére még be is fűtöttem, hogy komfortos, kellemes ház várja életem párját.. :)

De megcsináltam minden égetőt! 

Maradt idő, energia a ház előtti teraszbővítés folytatására is. 

Egyszerre alakítom a ház melletti területet, ahonnan a föld kikerül, és a ház előtti teraszt, ahová áthordom, így hát nem halad túl gyorsan. Két-hármszáz vödör földet már biztos megmozgattam, mire ilyen lett...

Messze még a késztől, de az előrelépés egész bíztató!
Fáradtan, éhesen és viharverten, de tele hosszútávú, nagyszabású kerti tervekkel, álmokkal indultunk haza.

Csak lenne végre igazi nyár, hogy ki is élvezhessük!