Az eső elállt, a nap elő-előbújik a hegyek fölött kóborló nehéz, szürke felhők közül. A fák csendesen szárongatják magukat a kora őszi napsütésben, leveleiken ezer gyöngyszemként csillog víz, ami minden apró érintésre hideg permetként zúdul a nyakunkba.
Hát elment...
Amíg mi oda voltunk a nagyvárosban, szép csendben itt hagyott bennünket a Nyár.
Ezen a hétvégén hármasban érkezünk. Zokni kutya már előző este csatlakozott hozzánk (világgá kergetve a ház macskáját) és most farkcsóválva szalad előttünk a vizes úton.
Fent a háznál Peti vár. Erre járt épp, hát ránk telefonált, kint vagyunk-e? Együtt nyitunk, kipakolunk a tetőteraszra, megcsodálja az új kilépő lépcsőt, a ház előtt épülő teraszt, a mostanra gyönyörűre nőtt pázsitot, megebédel velünk, aztán megy is tovább.
Mi pedig magunkra maradunk.
Zokni már szabadon jön-megy a kertben (most már szabad neki -sokat okosodott legutóbbi ittléte óta) mi pedig kicsit tétován jövünk-megyünk a kertben.
Mihez is kellene fognunk?
Nehezen találjuk a helyünket ebben a kora-őszi várakozásban.
Azt hiszem, ez már a nyár végi számadás ideje.
Mire jutottunk idén?
A faház konyháját kivakoltuk, kifestettük, berendeztük.
Kitaláltuk végre, hogyan fogjuk kialakítani a ház előtti, diófa alatti teret. A bejárat előtt kiülős terasz lesz, díszkaviccsal leszórva, a diófa tövében lévő gödröt feltöltjük, tágas, pázsitos negyedkörnyi terület lesz itt. El is készült a bejárat előtti lépcső (végre nem folyik be a víz a küszöb alatt), feltöltöttük a ház előtti kiülő terasz helyét is - ide később előető kerül, az ablakokkal-ajtókkal azonos színre festett faoszlopokkal, kerti bútorokkal kellemes pihenő hely lesz belőle.
A diófa alatti területet újra életre keltettük - eltűnt a bozót, a kőtörmelék, most gyönyörű fű borítja. Nekiláttunk a feljáró út menti kis teraszok felújításának is - ezek is szép sorban megtisztulnak, kizöldülnek, mellettük folyamatosan újul a terméskő támfal is.
Nem mondhatnám, hogy óriási eredmények - de én örülök nekik.
Igazán szép lett a ház előtti tér. A bejárat előtti lépcső kifogástalan, a terasz sík, mint a biliárd asztal, szegélye gyönyörű terméskő. Sorra szépülnek a feljáró út melletti kis teraszok is - mellettük megújult támfal, és mindenhol üde zöld, fiatal pázsit.
Mi pedig már leginkább a télre készülünk.
Befejezzük kis teraszunk feltöltését (díszkavicsot majd tavasszal kap), fát vágok télire, a Dani-féle kis kályha pedig új tömítéssel várja a zordabb időket.
Hamar sötétedik, az este is hűvös már ilyenkor, fáradtak is vagyunk - jól esik visszavonulni a meleg házba.
Igaz, a pihenés nem zavartalan. Az álmennyezet felett lakó pelék motoszkálását mi ugyan már megszoktuk, de ugyanez Zokniról nem mondható el - egész éjjel nagy volt az izgalom, fel-alá szaladgált, hangosan méltatlankodott, hogy nem kaphatja el a betolakodókat.
Az éjjel megint esett.
Reggelre fehér párákat lehel az erdő, csak délutánra süt ki a nap.
De addigra már haza kell készülnünk.. el kell búcsúznunk a kerttől, az erdőtől, a csendtől...
...mire legközelebb jövünk, alighanem igazi ősz lesz.
Amíg mi oda voltunk a nagyvárosban, szép csendben itt hagyott bennünket a Nyár.
Ezen a hétvégén hármasban érkezünk. Zokni kutya már előző este csatlakozott hozzánk (világgá kergetve a ház macskáját) és most farkcsóválva szalad előttünk a vizes úton.
Fent a háznál Peti vár. Erre járt épp, hát ránk telefonált, kint vagyunk-e? Együtt nyitunk, kipakolunk a tetőteraszra, megcsodálja az új kilépő lépcsőt, a ház előtt épülő teraszt, a mostanra gyönyörűre nőtt pázsitot, megebédel velünk, aztán megy is tovább.
Zokni már szabadon jön-megy a kertben (most már szabad neki -sokat okosodott legutóbbi ittléte óta) mi pedig kicsit tétován jövünk-megyünk a kertben.
Mihez is kellene fognunk?
Nehezen találjuk a helyünket ebben a kora-őszi várakozásban.
Azt hiszem, ez már a nyár végi számadás ideje.
Mire jutottunk idén?
Kitaláltuk végre, hogyan fogjuk kialakítani a ház előtti, diófa alatti teret. A bejárat előtt kiülős terasz lesz, díszkaviccsal leszórva, a diófa tövében lévő gödröt feltöltjük, tágas, pázsitos negyedkörnyi terület lesz itt. El is készült a bejárat előtti lépcső (végre nem folyik be a víz a küszöb alatt), feltöltöttük a ház előtti kiülő terasz helyét is - ide később előető kerül, az ablakokkal-ajtókkal azonos színre festett faoszlopokkal, kerti bútorokkal kellemes pihenő hely lesz belőle.
A diófa alatti területet újra életre keltettük - eltűnt a bozót, a kőtörmelék, most gyönyörű fű borítja. Nekiláttunk a feljáró út menti kis teraszok felújításának is - ezek is szép sorban megtisztulnak, kizöldülnek, mellettük folyamatosan újul a terméskő támfal is.
Nem mondhatnám, hogy óriási eredmények - de én örülök nekik.
Igazán szép lett a ház előtti tér. A bejárat előtti lépcső kifogástalan, a terasz sík, mint a biliárd asztal, szegélye gyönyörű terméskő. Sorra szépülnek a feljáró út melletti kis teraszok is - mellettük megújult támfal, és mindenhol üde zöld, fiatal pázsit.
Mi pedig már leginkább a télre készülünk.
Befejezzük kis teraszunk feltöltését (díszkavicsot majd tavasszal kap), fát vágok télire, a Dani-féle kis kályha pedig új tömítéssel várja a zordabb időket.
Hamar sötétedik, az este is hűvös már ilyenkor, fáradtak is vagyunk - jól esik visszavonulni a meleg házba.
Igaz, a pihenés nem zavartalan. Az álmennyezet felett lakó pelék motoszkálását mi ugyan már megszoktuk, de ugyanez Zokniról nem mondható el - egész éjjel nagy volt az izgalom, fel-alá szaladgált, hangosan méltatlankodott, hogy nem kaphatja el a betolakodókat.
Az éjjel megint esett.
Reggelre fehér párákat lehel az erdő, csak délutánra süt ki a nap.
De addigra már haza kell készülnünk.. el kell búcsúznunk a kerttől, az erdőtől, a csendtől...
...mire legközelebb jövünk, alighanem igazi ősz lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése