... és mi újra fenn, Verőcén.
Az autó már magától tudja az utat, és mi otthonosan szállunk ki az erdő alatt.
Voltunk már itt nehezebb időkben is!
Most száraz az erdő, és szikrázóan süt a nap.
Az aranyeső még nem nyílt ki egészen, a kerítés mellett még itt is, ott is hóvirág látszik, de a som ezer apró virágjától aranylik már a bozót.
Megvan... de éppen hogy csak...
Január óta nagy pusztítást végzett a kitartó tél végi esőzés.
Az épület sarkán hatalmas kövek hullottak ki az erodált kötőanyag közül, és szemlátomást jönni fog a többi is...
"Vár állott - most kőhalom..." - visszhangzik bennem a régi-régi verssor.... és ez a nyomasztó érzés rám telepszik egész hétvégére.
Nagyon időszerű lesz már nekifogni annak az építkezésnek!
Azért hozzálátunk tervezett dolgainkhoz
Birtokba vesszük a felsőházat, átöltözünk, kipakolunk, befűtünk.
Szép rend van, bár mintha most is járt volna itt valaki... Semmi nem veszett el, semmi baj nincs, mégis... Mintha rendszeresen ide járna egy jól nevelt, titokzatos vendég...
A március immár hagyományos feladata a ház lekenése. Tetőtől talpig persze, hogy egyetlen lódarázsnak se támadjon kedve a faház erersze körül őgyelegni. Nekem már most sincs... reszketve egyensúlyozok az ócska létra tetején, csöpögő ecsettel söprögetem a faház egekbe nyúló ormairól (gondolnád onnan lentről, hogy ilyen is van neki?!) a tavalyi pókhálót, port, ezt-azt
Darazsak ugyan nincsenek még - de vannak poszméhek, fadongók és mindenféle zümmögő, döngicsélő népek, akiknek nem tetszik betolakodó magatartásunk. Az egyik - Györgyi ruhája alá szorulva - mindjárt véres bosszút is áll...
Egyébként szó panaszunk nem lehet - gyönyörű időnk volt!
Kipakoltuk a konyhát, kicibáltuk a szekrényt a tetőteraszra, Györgyi pedig kezébe vette a sorsát - hófehérre festette a kissé viseltes öreg darabot. Bár még nem elégedett az eredménnyel, (félkészen szárad a konyhában) már most sokkal szebb, mint volt.
Kikerült végre a gyönyörű kulcstartó polcocskánk is, amit még Jézuska hozott. Felszerelése nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam (még gondolkoznom kell rajta) de helye lett, már most is, használatba vehettük.
Kora délutánig pingáltam a házat.
Nagyon vártam már, hogy körbeérjek - sokkal inkább a kertbe vágytam. Összegereblyézni, kihordani a sok száraz avart, letört faágat, kőtörmeléket... - egyszóval kicsit kertté tenni az elvadult őserdőt.
És persze fényképezni, hangulatos tavaszi fotókkal hazatérni - hisz lábunk előtt terítve a téma!
Timi kutya mindenhova elkísér, el ne vesszek a rengetegben.
Néha acsarkodva kergeti, cibálja ronggyá szaggatott labdáját, (őrült rohangálást művel ilyenkor), máskor meg csak ott bóklászik körülöttem, beszimatol a kert minden rejtett zugába - közben persze szigorúan szemmel tartva az erdőt, ahol mindig történik valami izgalmas.
A kerti munka jó része végül másnapra maradt.
Pedig reggelre oda lett a jó idő, nyoma veszett tavasznak, napsütésnek.
Hajnal ötkor ébredtem - szemerkélő eső, az ég reménytelenül szürke, vizes minden, és csak esik, esik...
Azért nekifogtunk, megint.
Györgyi behúzódott a házba, benn csinált helyet a munkához (de pici az a ház ilyenkor!) én pedig kint a kertben, az esőben.
Később hóesésben...
Délig bírtuk.
Akkor leálltunk - de jól esett a meleg házban leülni, a kályha mellett szárítkozni, megebédelni!
Haza menjünk?
Még Lacit szerettük volna meglátogatni, hogy az építkezés idejére a segítségét kérjük. Erre éppen alkalmas egy ilyen hideg, esős délután - rászántuk hát magunkat, lementünk hozzá.
Lacitól persze nem lehet néhány mondat után egyszerűen csak eljönni.
A hatalmas zöld mázas cserépkályha mellett süppedő fotel (abból nem lehet csak úgy felkelni!) forró tea, aprósütemény...
És régi történetek...
Az öreg kútról mesél, amit betemettek, hogy a gyerekek bele ne szakadjanak,
Márton bácsiról, aki ezen az úton hajtotta az állatokat a Tócsikába, a Delelőbe, ahol mindig talált a jószág vizet, és amelyet azóta rég benőtt az erdő.
Régi utakról, rég elment emberekről...
No és persze napi megbeszélnivalók - rengeteg!
Négy óra is elmúlt már, mire tényleg összeszedtük magunkat, mindent bepakoltunk a házba, autóba, és hazaindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése