Emlékezzetek... !

Ezt az oldalt afféle "verőcei arcképcsarnoknak" szánom.
Azokra emlékezünk, akik fontosak voltak Verőce történetében, akik  fontosak nekünk is.



Géza bácsi megemlékezéső igehirdetése  Verőcén 
(Vázlat)

"Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos"   (Ézs.46,9)



Ha a verőcei birtok történetét meg kellene írni, e történet főszereplői között Dani nagyon fontos helyet foglalna el.
Még nem volt 17 éves, mikor 2000-ben ide kezdtünk járni.





Tovább olvasom... 



Azt hiszem legelőször Nagyapáról kellett volna írnom.
Ő a verőcei birtok szülőatyja.

Bevallom, ez az írás hosszú ideje befejezetlen torzóként lapul a meg nem osztott oldalak között.
Nehéz nagyapáról írni!


Tovább olvasom...



    "Most látom őt, amint ledobta terhét és nagyvonalúan elengedte a kezünket. Már régen meg akarta tenni. Ez a tömjénfüstbe burkolózó makrancos fiú, akit úttörőnek sem avattak fel és az osztálytablókon a többiektől távolabb, a kép szélére toltak, most ott áll szokatlan fehér ruhában a fehér kővel a kezében, mosolyog és szeretettel gondol ránk. Látom, hogy szárnyai nőnek és átalakul, mint Kukorica Jancsi a Tündér-kertben. 
    És most végre, végül itt hagy bennünket viszontlátásig.  "

    Tovább olvasom... 



    Az öreg ingaóra


    Az öreg óra nehezen indult.

    Hosszú idő után végre utánam költözött Pestre, és most felkerült a nappalink falára. 

    Kopott ingája fáradtan billent egy-kettőt, aztán megállt. Régi szerkezet már nagyon - nem szereti az utazást, a  változást, kicsit biztatni kell... Néhány próbálkozás után aztán megbékélt új helyével, hangja lassan otthonos lett a szobában, és azóta nem állt meg.

    Nem szűnő ketyegése mintha maga volna az Idő, és az Út, mely összeköt távoli elődökkel,akikre én már semmiképpen nem emlékezhetek, de akik most itt vannak velem mégis.


    Gyerekkoromban nagymamáék szobájához tartozott ez az óra,  története azonban sokkal régebben kezdődött.


    Tovább olvasom...



    1 megjegyzés:


    1. Özvegy István ©: Verőce

      Börzsönyben Verőce Pest-megyei falu.
      Nyújtózik egy kert, tölgyes-bükkös közepén,
      emlékeimben nem egy parázsló hamu,
      hanem egy lángolva lobogó költemény!

      Borbély-hegyi kisház karszterdőben lapul,
      szemközt hegyes-dombos táj – a Dunakanyar:
      Visegrád a háttér, Nagymaros meg alul,
      emlékem mindig a Borbély-hegyre zavar!

      Oda, hol apósomék dicső lelke leng,
      ahol a vörösbegy leszökken a tölgyről,
      ahol Morcos kutya mosolya felkereng,
      és kakukkfű illata lebben a völgyből!

      Sokat beszélgettünk a teraszon ülve,
      közben szúnyogok hada rajtunk zümmögött,
      aztán hallgattuk a csendet megrendülve,
      csak távoli völgyek homálya füstölgött…

      Reggel madárdal nyitotta az ablakot,
      gondos kezekből a kávét ágyba kaptuk,
      az erdő már vaddisznóktól volt zaklatott,
      nagyot sétálva a levegőt haraptuk…

      Hegyi túránk a Kilátóba vezetett,
      szellő simogatott, ízleltük a somot,
      alant rebbenő mátyásmadár nevetett,
      bennem bevésett emlék hagyott mély nyomot.
      ------------------------------------------------------------
      Zenta, 2015. 10. 2.

      VálaszTörlés